Predmet meseca Gradskog muzeja Subotica / A hónap tárgya a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményéből
Srednjovekovni skelet, nalazište Subotica-Verušić A, grob 5
Predmet meseca novembra u Gradskom muzeju Subotica je jedan poseban ljudski skelet, koji pripada bioantropološkoj zbirci Prirodnjačkog odeljenja (inv. br. ANT–9) i izložen je na stalnoj postavci Priroda i čovek.
Predstavljeni skelet je iskopan na lokalitetu Subotica-Verušić A, 1979. godine, tokom sistematskih iskopavanja koji je vodio arheolog muzeja Laslo Sekereš, pre izgradnje fabrike đubriva „Azotara”. Skelet je pronađen u grobu br. 5 i pripada grupi od 53 istraživana groba iz 11. veka (na istom lokalitetu pronađeno je i 67 sarmatskih grobova). Na osnovu dokumentacije iskopavanja, pokojnik je sahranjen u pravougaonoj grobnoj jami dužine 180 cm i širine 50 cm, u ispruženom položaju, ležeći na leđima, sa rukama pripijenim uz telo i sa paralelno ispruženim nogama. U grobu nije bilo dodatnih nalaza.
Antropološka istraživanja su rasvetlila posebne karakteristike ovog skeleta: na dobro očuvanim kostima žene, procenjene starosti između 23 i 25 godina, zapažaju se brojne patološke promene od kojih su najteže nastale od tuberkuloze. Na unutrašnjoj površini obe bedrene kosti vide se razaranje kostiju i formacije novog koštanog tkiva koje potiču od hladnog apscesa (odnosno kolekcija gnoja). Zapaljenski proces je zahvatio i površine zglobova između karlične i krsne kosti. Takve promene kostiju uglavnom su uzrokovane progresivnom tuberkulozom kičmenog stuba. Međutim, pošto nema tragova tuberkularnih zapaljenskih procesa na kičmi, ove promene verovatno potiču od hladnog apscesa iz internih organa, verovatno usled gastrointestinalne ili urogenitalne tuberkuloze, što je izuzetno retka pojava.
Pored ovih promena na karlici, na unutrašnjoj strani lobanje vide se utisnuća u obliku lavirinta, koje verovatno potiču od tuberkuloznog zapaljenja moždanih ovojnica (meningitisa). Formacija novog koštanog tkiva na jednom rebru, intenzivna vaskularizacija na pršljenovima i zapaljenje pokosnice dugih kostiju udova verovatno isto potiču od te infekcije.
Zašto je važno istražiti tuberkulozne promene na skeletima pronađenim na arheološkim iskopavanjima? Tuberkuloza je bakterijska zarazna bolest koja se obično prenosi inhalacionim putem. Najčešće napada organe disanja, ali praktično svaki organ i sistem organa može biti zahvaćen. Njena karakteristika je da u zaraženom organu stvara takozvane tuberkule, naziv bolesti potiče od ove pojave. Relativno retko napada i kosti, u ovom slučaju se tuberkule formiraju u sunđerastom tkivu kostiju, stvarajući šupljine – ovi koštani simptomi se mogu primetiti na skeletima pronađenim tokom iskopavanja.
Posle otkrića antibiotika, sve do osamdesetih godina prošlog veka, činilo se da se uz njihovu pomoć ova zarazna bolest može potpuno iskoreniti. Međutim, u poslednje vreme napada sa novom snagom, i tuberkuloza je i danas među 10 najčešćih uzroka smrti: prema podacima SZO godišnje je kod 7,5 miliona ljudi dijagnostikovana tuberkuloza, što kod 1,3 miliona ljudi završava smrću. Brojni faktori doprinose njenom širenju, a jedan od glavnih razloga je izvanredna evoluciona sposobnost mikobakterije, koja je dovela do stvaranja novih multirezistentnih sojeva koji su otporni na lečenje antibioticima. Zbog ovih problema su u prvi plan istraživanja stavljena evoluciona pitanja ove bolesti, a kako bismo mogli da napravimo prognoze za budućnost moramo upoznati njeno poreklo i njenu epidemiološku istoriju, kao i evolucionu sposobnost patogena. S jedne strane, pregledom skeletnih nalaza moguće je saznati koje simptome je tuberkuloza izazvala u periodu pre upotrebe antibiotika, jer i već zaboravljene simptomi mogu ponovo postati uobičajeni usled širenja rezistentnih sojeva. S druge strane, ako se ostaci bakterijske DNK izoluju iz slučajeva otkrivenih tokom antropoloških istraživanja, analiziraju i međusobno uporede, onda se može direktno ispitati mikrobna evolucija bakterije tuberkuloze.
Tekst: dr Gabrijela Kajdoči Lovas, biolog-antropolog, muzejski savetnik
Fotografije: Svetlana Kolović
/
Árpád-kori csontváz, Szabadka-Verusics A lelőhely, 5. sír
A Szabadkai Városi Múzeumban november hónap tárgya ezúttal egy különleges emberi csontváz, mely a múzeum Természettudományi Osztályának bioantropológiai gyűjteményébe tartozik (lelt. sz.: ANT–9) és A természet és az ember című állandó tárlaton meg is tekinthető.
A bemutatásra kerülő csontvázat a Szabadka-Verusics A lelőhelyen, az Azotara műtrágyagyár építését megelőző ásatáson tártak fel 1979-ben, Szekeres László, a múzeum régészének vezetésével. A csontváz az 5. sírból került elő, és a lelőhelyen feltárt 53 Árpád-kori (11. századi) sír közé tartozik (mellettük 67 szarmata sírt is találtak). Az ásatási dokumentáció alapján a halottat egy 180 cm hosszú, 50 cm széles, téglalap alakú sírgödörbe, nyújtott helyzetben, a hátára fektetve temették el, a karjait szorosan a törzs mellett tartva, a lábait pedig párhuzamosan kinyújtva. Melléklet nem volt a sírban.
A csontváz különlegességére az antropológiai vizsgálatok világítottak rá: a fiatal, 23–25 év körüli nő jó megtartású csontjain számos patológiás elváltozás figyelhető meg, melyek közül a legsúlyosabbakat tuberkulózis okozhatta. Mindkét csípőcsont belső felszínén ugyanis erőteljes csontfelszívódás és újcsont-képződmények láthatók, melyeket gennygyülem (hidegtályog) maró hatása alakíthatott ki. A tünetek a medencecsontok keresztcsonthoz kapcsolódó ízfelszínét is érintik. Ilyen csontelváltozásokat leginkább a tuberkulózisos eredetű, gerincet érintő, előrehaladott állapotú gyulladások okoznak, ebben az esetben azonban a csigolyákon nincsenek erre utaló jelek. Ennek alapján megállapítható, hogy a csonttüneteket a belső szervekben (vagy a gyomor-bél rendszerben vagy az urogenitális rendszerben) kialakuló tuberkulózisos tályog okozhatta, ami egy rendkívül ritka jelenség.
A medence elváltozásai mellett a koponya belső felszínén labirintus-szerű benyomatok is láthatók, ezeket tbc-s eredetű agyhártyagyulladás (meningitis) okozhatta. Az egyik borda újcsont-képződményei, a csigolyák felszínén lévő fokozott erezettség, valamint végtagok hosszúcsontjain látható csonthártyagyulladás is a fertőzés miatt alakulhatott ki.
Miért fontos a tuberkulózis vizsgálata a régészeti ásatásokon előkerült csontvázakon? A tuberkulózis egy bakteriális fertőző betegség, ami általában cseppfertőzéssel terjed. Leggyakrabban a légzőszerveket támadja meg, de gyakorlatilag majdnem minden szervet és szervrendszert érinthet. Jellegzetessége, hogy a megfertőzött szervben ú.n. gümőket (tuberkulumokat) hoz létre, ezért nevezik gümőkórnak is. Viszonylag ritkán a csontokat is megtámadja, ekkor a gümők a csontok szivacsos állományában jönnek létre, üregeket hagyva maguk után – az ásatásokon előkerült csontvázakon ezeket a csontokon megjelenő tüneteket lehet megfigyelni.
Az antibiotikumok felfedezése után, az 1980-as évekig úgy tűnt, hogy segítségükkel teljesen felszámolható ez a fertőző a betegség. Napjainkban azonban újult erővel támad, és ma is a 10 leggyakoribb halálok között szerepel: a WHO szerint évente 7,5 millió új esetet diagnosztizálnak, és 1,3 millió ember halálát okozza ez a megbetegedés. Elterjedéséhez számos tényező járul hozzá, az egyik fő oka azonban a mikobaktériumok kiváló evolúciós képessége, amely új, multirezisztens törzsek létrejöttéhez vezetett, amelyek ellenállnak az antibiotikumos kezelésnek. Emiatt kerültek a kutatások középpontjába a betegség evolúciós kérdései, hiszen ismernünk kell eredetét és járványtörténetét, valamint a kórokozó evolúciós képességét ahhoz, hogy prognózist állíthassunk fel a jövőre nézve. A csontvázleletek vizsgálatával egyrészt megismerhető, hogy az antibiotikumok használata előtti időszakban milyen tüneteket okozott a tuberkulózis, ugyanis több, már elfeledett tünet újra gyakorivá válhat a rezisztens kórokozók terjedése miatt. Másrészt, ha az antropológiai vizsgálatok során felfedezett esetekből kinyert bakteriális DNS-maradványokat is analizáljuk, egymással összehasonlítjuk, akkor közvetlenül vizsgálható a tuberkulózis kórokozójának mikrobiális evolúciója.
Szöveg: dr. Kajdocsi Lovász Gabriella, biológus-antropológus, múzeumi tanácsos
Fotók: Kolović Svetlana
