Detalji sa komemoracije kod spomenika "Ptica slomljenih krila" na Senjćanskom groblju.
Tisztelt egybegyűltek, Hölgyeim és Uraim!
Poštovani prisutni, Dame i Gospodo!
Meine Damen und Herren!
Íme, az idei esztendőben még a Mindenható is mily kegyes hozzánk, gyönyörű időt kaptunk Tőle, hogy emlékezhessünk szeretteinkre immáron 67 év távolából.
Tesszük ezt már 2 évtizede és ez a szomorú hely már állandó gyülekezőhelyünkké vált ilyenkor, halottak napján. Itt állunk és tudjuk, hogy Õk, az áldozatok azért élnek tovább, mert a lelkünk, szívünk és emlékezetünk élteti őket.
ČOVJEK je jedino živo biće koje zna da plače, koje sahranjuje svoje mrtve i koje je sposobno da se sjeća na svoje pretke. Prisjećanje je duboko ljudska, civilizacijska tekovina.
Čovjeka smrt može zateći pojedinačno ili grupno, putem nesreća, katastrofa i ratova, kada se život gubi ili herojski ili kao žrtva. Razlika leži u tome, da se u prvom primjeru gine sa oružjem u ruci a u drugom goloruko. Oba primjera regulišu konvencije i zakoni. Pravilo jeste: dok se neko ne izvede pred sud i ne sudi mu se argumentirano, dotle je nevin, a ako je ubijen on postaje žrtva.
Na žalost, svi narodi sveta, tokom svoje istorije imali su i zabeležili su svoje žrtve, svako zna šta to znači. Međutim, zavisno od političkih prilika i stepena tolerancije svoje okoline (demokratičnosti) svoja će prisećanja svaka zajednica obaviti ilegalno ili slobodno, javno. Pamćenje je često puta veoma surova stvar, urođeni instinkt ne može niko kontrolisati.
I Subotičani imaju svoje žrtve, i Subotičani imaju pravo na pamćenje, na komemoraciju, jer žive u civilizovanoj sredini. Uostalom, o tome svedoče i obeležja i spomenici postavljeni u raznim delovima grada.
Leider es ist auch nicht zu bestreiten, dass auf dem Gelände der ehemaligen Macskovics-Ziegelfabrik Opfer liegen. Dieser Opfer wird jährlich gedacht und das tun nicht nur die Angehörigen, sondern auch jene Menschen, die sich an ihre ehemaligen Mitbürger erinnern und ihrer gedenken.
Az eltűnések időpontja alapján a szabadkai megtorlások 1944 októberének utolsó napjaiban kezdődtek, és egészen december elejéig tartottak, amikor a tömeges kivégzéseket leállították. Az áldozatokat a zentai úti temetőben hantolták el négy hatalmas tömegsírba. A halálraítélteket teherautóval szállították a kivégzés színhelyére, sok volt közöttük a nő. A mészárlás hetekig tartott, 5-6 fegyveres kísért 10-12 fős csoportokat. A szabadkai vasútállomáson minden átutazót igazoltattak, aki nem tudta magát igazolni, azok közül is sokat kivégeztek. Ezeknek az áldozatoknak a számát nem lehet pontosan megállapítani, de jellemző eset erre a hadikligetiek tragédiája, akik szintén Szabadkán át próbáltak menekülni.
A szabadkai vérengzések - mint a többi is - a legfelsőbb polgári és katonai vezetés tudomásával zajlott le. A kivégzettek között voltak a magyarokon kívül horvátok, baranyai németek és kisebb számban bunyevácok illetve szerbek is. Az áldozatok száma megközelítette a 2.000-et. Mi közülük a Kegyeleti Bizottság odaadó munkájának köszönhetően 852-t ismerünk, akik neve itt szerepel az emlékezés márványtábláin.
Hölgyeim és Uraim!
Idézzük hát fel néhányuk nevét e mai napon is, amikor a világ nem csak a halottakra emlékezik, de egyben az életet is ünnepli. Ugyanis a demográfiai becslések szerint a Földön e pillanatban születik a 7 milliárdadik ember. Az ő nevét soha sem fogja megtudni az emberiség, de azokét akik itt nyugosznak, hála nekünk, nem fogja senki elfelejteni.
A sad da pročitamo nekoliko imena sa spomen zida:
Itt nyugszik: Hier ruhen:
Berényi Mária, 65 éves háztartásbeli,
Cabafi Istenes Ilonka, 44 éves újságíró, gyermekeivel: Cabafi Tibor, 17 éves és Cabafi Dezső, 18 éves tanulókkal,
Csajkás Margit, 50 éves tisztviselő,
Zvekán József, 39 éves tanító,
Tóth János, 30 éves bognár,
Ovdje počiva Dulić Milica, živela 33 godina,
Dr. Bogner József, 37 éves tanár, újságíró, országgyűlési képviselő,
Feróné Bleszics Katalin, 32 éves állapotos asszony,
a 21 éves Fiszter Gusztávné is itt lelte halálát férjével a 24 éve Fiszter Gusztávval és apósával a 45 éves Fiszter Gézával,
itt nyugszik Király Sándor, élt 40 évet,
Miskolci Imre, 36 éves munkás,
Hardi Vida, domaćica, ubijena sa 40 godina,
Házi Jolán, 44 éves háztartásbeli, és leánya Házi Rozália, 26 éves háztartásbeli,
Elizák Béla, 34 éves cipész,
Neszvecskó Teréz, 25 éves háztartásbeli,
Mózi Antal, 30 éves kovács,
Nojcsek Etelka, 34 éves háztartásbeli, Nojcsek Gézáné, Etelka édesanyja, 58 éves háztartásbeli és Nojcsek Géza, 70 éves kereskedő, valamint Nojcsek Gizella, Etelka húga, szinte az egész Nojcsek család,
Puhalák Ella, 21 éves tisztviselő,
Soós Dékány Terike, 12 éves és Soós Szegedi Gabriella, 13 éves tanulók, MIÉRT
Itt nyugossza ökök álmát Dr. Völgyi János polgármester is,
Szabó Cibolya Rozália, 27 éves háztartásbeli férjével Szabó Cibolya Andrással, 29 éves vasutassal,
Ubijene su na ovom mjestu i Jelisaveta i Marija Tot,
Ürmös Erzsébet, 25 éves varrónő és
Lassú Istvánné, 45 éves háztartásbeli is itt vesztette életét,
Továbbá a 49 éves Torma Teréz férjével az 52 éves Torma Ferenccel,
És Bosnyák Péterné, kivégezték 29 évesen,
Itt és most rájuk, és minden ártatlan áldozatra emlékezünk.
Legyen nyugovásuk békés, emlékük örök!
Ruhen sie in Frieden!
Neka počivaju u miru!
Slava im!
Salom!
info> Némedi Imre
