|
Én elsősorban üdvözlöm a kedves vendégeket, szaktársakat is, és természetesen a jövendőbeli szakembereket, fiatalokat, akik ugyszintén rész vesznek majd egyszer a város rendezésében. Eddig valahogy a múltban kalandoztunk, és valójában ezzel a következő beszámolóval a jelenbe fogunk lépni, és megpróbáljuk idevarázsolni Szabadka zöld felületeit. Nekem elsősorban, nagyon sajnálom, hogy egy ilyen időszakban van ez a kiállitás, úgyhogy teljes szépségében nem tudjuk, ilyen tavaszi szépségében nem tudjuk a várost átélni, dehát kolégám, Vlado Dulic, aki valójában a fotóknak az alkotója, megpróbálja ezt a tavaszi képet idevarázsolni, és mivel a városról az utóbbi órában túl szürke képet kaptunk, én mégiscsak mentem a menthetőt, és megpróbálom valahogy képekben és szóban védeni azt, hogy valójában nem ilyen szomorú a város képe, hogy a szakemberek mégiscsak aktivak a városban. Megdicsérném még elsősorban a kiállitást, fejlett tervezési technikával találkoztunk a kiállitáson és a másik dicséretre méltó dolog, hogy a kiállitott anyag minőséges, és főképpen az uniós hatás mindenképpen látszik a munkákon, én remélem, hogy ilyen támogatásokra nekünk is hamarosan sor kerül. Ahogy már a kiállitáson Aladzsity Viktoria koléganőnk is emlitette, Szabadkát a természet sajnos nem ajándékozta meg gazdag erdőkkel és dús természeti környezettel, minden ma védett erdei terület valójában valamikor tervezett volt, gondosan tervezett, és telepitett. Ha ezt figyeljük, akkor valójában rájövünk arra, hog Szabadkának a tájépitészetben messze a múltba nyúló hagyománya van. Szóval a tájépitészet nálunk nem most kezdődött. Még abban a Mária-Therézia-időszakban kezdődött, amikor ezeknek az erdőknek a telepitései megindultak, hogy megvédjük városunkat a futóhomoktól. A zöld felületek története már emlitve volt az előző órában, amint láttuk, a zöld felületek mind tervezettek, és büszkén mondhatjuk, hogy évtizedeken, most már évszázadokon át rendszeresen vannak fenntartva, és ez egy hosszú hagyomány, ami szerintem a szakmát figyelve egy pillanatra sem szünt meg, nekem most, mint olyan szakembernek, aki a város fenntartásával foglalkozik túlnyomóan, nem pedig a kiépitésével, habár abban is részt veszünk, el kell mondanom, hogy szakemberek jelenléte az 50-es évektől egészen a mostani napig állandóan szakmailag szinten van, és itt emliteném a régi kolégákat, Kladek Ervint, aki nagyon sokat tett a város zöldesitése érdekében, Pisanic Ruzica, aki úgyszintén, a háború után végezték el az egyetemet és vettek rész a város kiépitésében, Bruszlai Ilona... akkor átvette egy újabb korosztály, Bosnyák Ana, Elizabeta - az én vagyok -úgyhogy folytattuk, soha nem szakadt meg a városfejlesztés. Természetesen a zöld felületek fejlesztése szoros kötegben van a város fejlesztésével. Na most ha egy kis hronológiai összetevőt akarnák prezentálni, akkor azt mondanám, hogy három hullámban fejlődött városunk zöld felülete, és ez a három hullám valójában egy erős városfejlesztési tervnek a következménye volt, ez a századforduló, az 1800-as évek vége és az 1900-as évek eleje. Az akkori tervezett zöld területek, terek, közterek még a mai nap is - majd hogyha sétálnak - láthatók, és ez is egy büszkeség nekünk valójában, túlnyomóan meg vannak őrizve, nem tartalomban, de nagyságban mindenképpen. Ez a Városháza előtti tér, ami már párszor azóta, a századforduló óta újjá lett épitve, meg lett őrizve, a Rajhl-palotától a Vasútállomásig terjedő park, a Zsinagóga körüli park, a Gimnázium előtti park, szóval 100 évet megőrizni ezeket a zöld területeket nem kis munka. És ide tartozik még, hogy büszkeségünkre váljon, hogy a képeken látható befutó utak és utcák mentén is a zöld felületek, a fasorok most már 110 évet értek meg. És ez nagy dolog, hogy ilyen zord városi körülmények között mi még mindig dicsekedhetünk 100-110 éves fákkal. Na most, ami a város zöld felületeinek összetételét illeti, kb.15 hektárnyi városi köztérrel rendelkezik Szabadka, 35 hektárnyi lakótelepi zöld felülettel is, kb 4 és fél hektárnyi az útszéli zöld övezet. Na most, a háborús idő alatt épültek ki ezek a városi közterek, utána pedig egy ilyen nagy űr van, körülbelül a 60-as évekig, és függetlenül attól, hogy ez egy épitészmérnökök részére nem éppen dicsekedni való a szocialista épitkezési módszer, de ami arra az időszakra vonatkozik, ez a 60-tól a 90-es évekig, mert körülbelül a 90-es években kezdett a város megszünni épitkezni és terebélyesedni, és ebben az időszakban ahhoz képest, ami most az utóbbi időben történik, én mondhatom, mivel most már 30 éve vagyok ezen a pályán, hogy legalább egy tervezett formában születtek meg a lakótelepülések, és 35 hektárnyi zöld felület lett együtt ezekkel a lakótelepüléseken, és ami nekem a legfontosabb, hogy ebben a kiépitési szakaszban összhangban volt a kiépitett és szabad területek mennyisége. Ami nagyon fontos, mert amit itt mondott Dömötör kollégám, a mai épitkezés se stilusban, se szervezésben nem ismerhető fel. Na, most ha a város fejlődéséről beszélünk, természetesen anyagi háttérről is kell beszélnünk, sajnos a gazdasági helyzet az utóbbi 20 évben olyan, hogy az ilyen szakmák, mármint a mi szakmánk kevesebb anyagi támotagáshoz jut, természetesen, úgyhogy ha átugorjuk most a 90-es éveket és beugrunk a 2000-es évekbe, sajnos, rögtönzött tervek alapján dolgozunk, olyan szinten, hogy mondjuk rá most van pénz, és most bele, gyorsan, mert ki tudja, mi lesz a következő napokban, és mi szakemberk próbáljuk ezt az esztétikai részét is valahogy megbecsülni, de rögtönzött tervekkel nem nagyon tudunk alkalmazkodni idővel ahhoz, hogy minőséget is produkáljunk. Még egy tényező, amely nagyon kihat a szabadkai zöld felületek gondozására, kiépitésére, természetesen az éghajlat, ha valaki tőlünk angol parkokat vár el, hát ez nekünk, mint szakembereknek nagyon nahéz feladat, mivelhogy csak annyit emlitsek, hogy nyári insoláció idő alatt 32 %-os a nedvesség, tehát ami egy sivatagi éghajlatnak felel meg, és valójában hiába öntözzük a növényeket, a levegőben való telitettség az, ami meghatározza a növénynek a minőségét, a szinét, valójában az egész zöldfelület minőségét. Mikor a fejlesztésről van szó, természetesen valami mércéket el kell fogadnunk. Na most egy törvényjavaslat kell, hogy megszülessen állami szinten, amely arról szól, hogy milyen mércékkel, milyen törvényekkel fogunk segitkezni abban, hogy a zöld felületek fel legyenek mérve, le legyenek térképezve, valójában ez a térképezés és lemérés azért fontos, mert egy olyan modern, trendi dolog van, hogyha a zöld felület annak is van előrelátva, valamilyen terv alapján, sajnos, egy idő multán azt látjuk, hogy sokkal jobban kifizetődőbb épitkezésre odaajándékozni, odaadni, minthogy azt a másik hatást, mely megfelelő ökológiai hatás lenne, az is inkább fizetésre szorul, minthogy hasznot hoz. Ezek a nemzetközileg elfogadott mércék szerint sajnos Szabadka nem dicsekedhet azzal, hogy parkja van. Ahhoz, hogy egy város azt mondja, hogy központi városi parkja van, vagy pedig lakónegyedi parkja van, meg kell, hogy feleljen nagyságban is és természetesen tartalomban is. Nemzetközi meghatározások alapján egy központi városi parknak, mondjuk rá egy nagy városnak, természetesen mi nem vagyunk nagy város, mi egy rurális kisváros vagyunk, egy központi városi parknak körülbelül 100 hektárnyi területen kell feküdnie. Ez a 100 hektár mellett még egy minősités is van, hogy általában úgy nézik, hogy hozzájutási távolság körülbelül a lakosságnak 4 kilométer kell, hogy legyen maximum. A lakónegyedi parkok, még eddig nem tudtunk beleférni ezekbe a mércékbe, a lakónegyedi park kaphat esetleg egy olyan minősitést, amely 10-30 hektárig terjed. És ez pedig a hozzájutási távolság, azaz a legnagyobb távolság a lakoshoz, 1 és fél kilométer lehet. Eljutottunk most valójában azokhoz a minősitésekhez, ami úgynevezett lakótelepi zöld felület. Ez már egy 1 hektártól 10 hektárig terjedő zöld felület kaphat ilyen minősitést. Nagyságra nézve, és azzal, hogy a legközelebbi hozzájutási távolság fél kilométer. Lakónegyedi zöld felületi minősitést per pillanat a Harcosok sorakozója helyi közösség kaphat erre a zöld felületre. Tartalmában is meg kell természetesen, hogy feleljen, aktiv és passziv rekreációs pihenésekre kell, hogy megfeleljen, azonkivül a gyerekeknek megfelelő játszóterekkel kell, hogy legyen ellátva, sportpályákkal, gőrkorcsolyázóknak megfelelő pályákkal, sétányokkal... Dicsekedhetünk, hogy Szabadkának van egy lakónegyedi zöld felülete. Parkja semmiképpen. Na most én szeretném egy kicsit szinezni ezt az előadást azzal, hogy mondjuk rá milyen ötletes dolgokkal pályáznak egyesek. Mikor Valenciában jártam, egy nagyon ötletes megoldást láttam, ahol a város úgyszintén már nem volt neki kiépitési lehetősége egy nagyobb központi parkra, és mivelhogy ez mind a hegyek lábánál valahol helyezkedik el, minden ilyen városnak egy központi kanálisa van, amelyben levezetik az esőket, hogy ne a lakótelepeket árasszák el az esőzések, és valószinűleg a kanalizáció már úgy belesegitett, hogy a vizelvezetés másképp lett megoldva, és ez a nyitott kanális ez abszolut megfelelt annak, hogy ebből egy központi városi park legyen. Nagyon érdekes, mert valójában süllyesztve van, majd 12 métert van süllyesztve, és ez a 12 méter 3 kilométeres hosszában egy gyönyörű központi park lett, amelyben bazénok vannak... Amikor én sétáltam, láttam, hogy feláldozták a régit, azaz ötletesen megoldották, este mikor sétáltam 2 óra körül, tele volt a park görkorizókkal, biciklizőkkel, sétálókkal, teniszeztek, röplabdáztak... szóval a város él az ilyen parkokban. Most, amikor a kisgyerekekre gondolunk, természetesen a városfejlesztésben benne kell az is hogy legyen, hogy nemcsak a nagyok élvezik a zöldfelületek előnyét, hanem a kicsik is. Na most, amikor a kicsikre gondolunk, 3-6 éves gyerekeknek körülbelül a lakónegyedtől 50-300 méterre kell, hogy legyen a gyerekjátszótértől, és úgy mércézik, hogy körülbelül 0,4 négyzetméter legyen lakásonként. Amig a nagyobbaknak, a 14 éven felülieknek pedig 4 négyzetméter lakásonként kell, hogy kiépüljön. Most ez a mércézés, hogy a nyilvános zöld felületeket nem nagyon hálás dolog felmérni, mennyi az az egy lakosra eső szükséges négyzetméter zöldfelület, különösen nálunk, ahol egy rurálisan van a város megszervezve, mivel mi foglalkoztunk egy ilyen helyi ökológiai akciós tervvel, ez egy jó adatbázis. Ez a rurális formáju város még avval is hozzájárul a megfelelő ökológiai hatáshoz, hogy nagyon sok családi ház van, és ez a rengeteg családi ház természetesen mindegyik zöld felülettel rendelkezik és ez növeli azt az ökológiai hatást és növeli azt a négyzetmétert, amellyel a város rendelkezik. Szóval nálunk Szabadka-szinten nemcsak azt kell nézni, hogy nyilvános zöld felület mennyi van, hanem amikor egy ilyen analizist fogunk esetleg késziteni, fel kell mérni, hogy mennyi az a zöldfelület mennyisége, ami a családi házak felületén belül létezik. Mi most egy ilyen kissebb csapat összejöttünk, mert hát valójában országos szinten igen aktuális, hogy a szakma ki tudja harcolni a saját helyét, mégpedig olyan módon, hogy kötelesek vagyunk, nemcsak hogy kötelesek vagyunk, hanem érdekünkben van, a szakma érdekében van hogy katasztart készitsünk, felmérjük a zöld felületeket, értékeljük őket, feltérképezzük és földadattani rendszerbe fogjuk őket helyezni. Amint már emlitettem, nagyon fontos folyamat ez, nem azért, hogy bennünket az érdekel, hogy tartalmában, nem tudom 10 fa van, 20 éves, ez egy részletes studium lesz majd. Legfontosabb per pillanat a zöld felületeket, a rendezett zöld felületeket és azokat, melyek még nincsenek rendezve, egy ilyen adatrendszerbe bevinni, s megóvni a kiépitéstől. Szóval, hogy hosszabb távra meg tudjuk őket védeni és valójában arra, amire szántuk őket, mondjuk rá 20 év mulva, ha odajutunk, hogy na most ezt zöldesitenénk, akkor ne találjunk ott egy ötemeletes épitményt. Ebben, én remélem, hogy a részletes rendezési terv is segiteni fog, mert hogyha ezt letérképeljük, akkor ezekben a részletes rendezési tervekbe feltétlenül be kell iktatni. Az adatbázisok, melyeket mi most használunk, ez az úgynevezett Helyi ökológiai akciós terv, amelyben minden részleg valójában szakemberi felbecsülésre került, itt gondolok a védett természeti környezetre, a kiépitett zöld felületekre, vizekre, erdőkre, szóval minden természeti részleg Szabadka környékén fel lett becsülve, és egy ilyen vélemény lett alkotva róluk, szakemberi vélemény, és ez nagyon fontos lesz egy idő múlva hogy egy ilyen jó adatbázis készüljön el a zöld felületekről. Ezenkivül a városfejlesztési hivatal ortofoto felvételeket készitett a városról, és ez nagyon jó, mert leröviditi ezt a munkálatot, ami a letérképelést illeti, különösen azért is, mert magassági különbözeteket is fel tudnak vele mérni, szóval a GPS szisztémmel, nemcsak horizontális, hanem vertikális adatokat is tudnak nyújtani. Természetesen, egy ilyen általában elfogadott ökológiával kiindult elképzelést, az úgynevezett "Green way"-ek, azaz a zöld övezetek terve. Nagyon fontos ez a Green way, mert ez egy olyan nagyon jó dolog, valójában arról szól, hogy minden lakos, amikor kilép a saját lakásából, akkor a saját munkahelyéig, a rekreációs központig állandóan biciklin vagy gyalog egy zöld övezeten keresztül jut el minden pontig. Ez egy ilyen zöldövezeti hálózat, amely valójában megvédene bennünket a rossz környezeti hatásoktól, és ez a letérképelés és adatbázis valójában erről is fog szólni, hogy egy napon közös hálózatba fogjuk kötni a zöld felületeket. Stilusirányzatról nem nagyon sokat tudnák mondani, sajnos a stilusirányzat nem érződik a városunkban, amelyről már Dömötör is beszélt, én feltétlenül az mellett vagyok, hogy a város döntsön, hogy a központ védve-e lesz és hogy hogy olyan stilusban fogunk-e tovább fejlődni, ahogy egy napon bele is kezdtünk a századfordulón. Hát erre egy nagyon jó mese van, mikor Barcelónában voltam, akkor az ottlévő vezető ismertetett bennünket azzal, hogy a városrendezési terv még az 1800-as években született, és azóta nem tértek el egyszer se a városrendezési tervtől. Ami azt jelenti, hogy ezt ki lehet harcolni, ha akarjuk. És hogyha a szakma becsülve van, akkor ezt ki lehet harcolni. És még egy jó dolog, hogy mondjuk Barszelóna minden lakosa ad egy eurót minden hónapban, és egyetlen egy boltozat sem lehet rossz állapotban. Az az egy euro minden lakostól a boltozatok javitására van forditva, úgyhogy ilyen kis ötletek nagyon jó eredménnyel járnak. Most mivel hogy foglalkozunk ezzel a fölméréssel, természetesen az egész fölmérést és a letérképezést törvényekkel, törvényhatározatokkal, törvényajánlatokkal, önkormányzati határozatokkal próbáljuk valahogy irányitani. Szabadka egy szerencsés város, mert köszönve a kolégáknak, akik már ezen a téren 40 éve itt vannak, nagyon sokat dolgoztak azon, hogy Szabadka olyan város legyen, amely nemcsak fenntartja a zöldfelületeket, hanem törvénybe is, önkormányzati határozatokba foglalja mindazt, ami a zöldfelületek kiépitéséről, fenntartásáról és megvédéséről szól, úgyhogy mindenkinek, aki szabakdai lakos, igenis büszkének kell lennie és tudnia kell, létezik egy olyan önkormányzati határozat, amit mi amennyire csak birjuk, harcolunk, hogy az meg is legyen becsülve, és hogy ezek a határozatok pozitivan hassanak ki a zöld felületekre. Most hogy még egy pár szóban emlitsem, hogy milyen eredetűek a mi zöld felületeink, és hogy mennyire nem volt a természet velünk bőkezű, mondjuk rá a mi Kiserdei sétányunk az egy ilyen kedvelt helye a lakosságnak. Ennek is van egy története, hogy hogy születnek nálunk a zöld felületek, különösen ilyenek, mint a Kiserdő. Kiserdő, Epreserdő, már a neve is beszél arról, hogy nagyon tarkán született ez az egész felület, ez valójában az 1800-as évek vége felé egy faiskola volt, és ebből a faiskolából vitték a növényeket és zöldesitették a várost. Aztán pedig a századforduló után, háború után ennek a faiskolának megszünt már az értelme, exploatálták és hát részben megmaradt, gyümölcsösökkel volt körülvéve, és akkor erre még ráépitettek egy epreserdőt, mert valójában gazdaságilag egy ilyen program született, hogy a selyemgyár epreserdőt fog telepiteni és ott fogja a selyembogarakat termeszteni, és ez is addig tartott, amig érdek volt benne, mikor tönkrement a biznis, akkor ez a része is, az epres része is valójában felejtésbe jutott, és hát az első komoly terv arról, hogy mit is tudnánk csinálni ezzel az erdővel, valahol az 1970-es években született, Klavetity Ervin, Piszanity Ruzsica csináltak egy szanálási tervet, rendezési tervet, amely valójában sosem lett végrehajtva. Egy része sikerült, ez a most látható aszfalt, sétány, hát nem valami humán anyagból, és a jobb szárnya az erdőnek ki lett tisztitva, kicsit ültetve lett, de hát valami konkrét változás sajnos nem látható. Közben a magas talajviz amely egész Szabadkára jellemző, megkezdte a növényzetet, úgyhogy egymás után szedjük most a fákat, sajnos ennek ilyen a története, mert a magas talajviz következtében a fák elvesztették stabilitásukat. Extra veszélyesek lettek az utóbbi időben, sajnos szerencsétlenségek voltak, voltak olyan fadőlések, amelyekből nem lett semmiféle következmény, de hát most már annyira félünk és annyira óvatosak vagyunk, hogy preventive dolgozunk, és ha tetszik, ha nem tetszik a lakosságnak, sajnos ezt másképp nem lehet. Még ami nekem még nagyon fontos, mert mi már a zöld felületekkel terebélyesedni nem tudunk ebben a városban, mégis, ami nagyon fontos, ha egy zöld felületen kapunk is pár négyzetmétert, ez a zöldfelület mindenképpen nemcsak esztétikailag kell, hogy megfeleljen. Mert az esztétika egy nagyon fura dolog, a pofonok és az izlések nagyon különböznek, valami a szakembernek nem tetszik, robbanásig tetszik a lakosságnak, ez egy ilyen dolog, de az úgynevezett ökológiai feltételeket, hatást, természetesen hogy az a legfontosabb szempont. Ezt most azért emlitem, mert egy 5 évvel ezelőtt volt egy pályázat, azaz volt egy előadás a világban kihirdetett pályázatokról, és nekem egy nagyon ötletes dolog volt, ami nekem nagyon tetszett, New York központjában, a felhőkarcolók között egy megveszekedett zöld felület sincs, minden úgy van megoldva, hogy egy fasor, egy betonvályúba ültetett növényzet az, ami teszi a városi zöld felületet, és a pályázat, amikor kiépült az a Biznis center, akkor a járdán hagytak nekik 5-6 ilyen 10-méteres nyilást az aszfaltozásban, és ezt kellett megoldani. És hát most voltak itt mindenféle megoldások, japánkert, meg sok mások, de ami engem rettenetesen megfogott, az, hogy a pályázatot a végén a legegyszerűbb de a legmegfelelőbb megoldás nyerte el. Ezeken a nyilásokon valójában a pályanyertes dombokat csinált. És most képzeljék el, New York központjában az ember sétál, és egyszercsak egy ilyen Biznis-központ elé ér, s mint egy lavirintus, igy váltakoznak ezek a lyukak és dombok vannak, nem is kicsik, másfél méter és két méter között vannak, és csak füvesitve vannak, füvesitett dombok, amelyek között csak igy járkál a népség, megy be a Biznis-központba, és mindegyik domb tetején gyönyörű lompos fa. Egy egyszerű, de ökológiai szempontból teljesen megfelelő megoldás. Mondjuk rá ez egy dolog, amiről szakember esetleg rossz véleménnyel lehetne. Hogy hát hol van itt az esztétika, pedig hát gyönyörű, egyszerű, ezotérikus megoldás. Ez lenne az egész, esetleg, ha valaki kérdezne valamit,,, |
Ja bih pre svega pozdravila cenjene goste, strukovne kolege i naravno buduće strukovne kolege, mlade ljude, koji će takođe da učestvuju u uređenju grada. Dosad smo nekako tumarali u prošlosti, a sa ovim predavanjem ćemo ući u sadašnjost, i pokušaćemo da dočaramo zelene površien Subotice. Meni je lično krivo, da je ova izložba u ovom periodu, jer ovako ne možemo da ga prikažemo u svojoj pravoj lepoti, u prolećnoj lepoti, ali na sreću, moj kolega Vlado Dulić , ko je autor fotografija, pokušaće dočarati prolećnu lepotu grada, pošto smo o Subotici u zadnjim časovima smo dobili veoma sumorne, sive slike, a ja bih da spasem, šsta se spasiti može, i pokušaću da dokažem, da gradska slika nije toliko tužna, toliko sumorna, da su stručnjaci ipak aktivni u ovom gradu. Prvenstveno bih pohvalila izložbu, gde smo radili sa savremenom projektnom tehnikom, a druga stvar za pohvalu je činjenica, da je izloženi materijal kvalitetan, i najviše se na njoj vidi efekat unije, na čiju pomoć - nadam se - uskoro možemo računati. Kao što je na izložbi spomenula moja koleginica Viktorija Aladžić, nažalost priroda nije bila širokogruda prema Subotici, nije joj podarila bogate šume, raškošnu prirodnu okolinu, nego današnje zaštićeno šumsko područje je detaljno isplanirano, posađeno. Kad to uzimamo u obzir, možemo videti da Subotica ima dugogodišnju tradiciju u pejzažnoj arhitekturi. Znači, pejzažna arhitektura nije danas počela u našem gradu. Počelo je za vreme Marija-Terezije, kad je pokrenuto pošumljavanje ovog područja, da bi se zaštitio grad od peščanih vetrova. Istorija zelenih površina je već spominjana u prethodnom času, i kao što smo mogli videti, zelene površine su sve planirane, možemo sa ponosom da kažemo, preko nekoliko decenija, sad već nekoliko stoleća, redovno su održavane, i ovo je jedna duga tradicija, što nijednog trenutka nije prestala, što se tiče struke. Meni je sad, kao stručnaku, ko je zadužen za održavanje grada, a ne sa izgradnjom grada, iako i u ovome moramo učestvovati, prisustvo stručnjaka je konstantan od 50-ih godina pa do današnjih dana. Tu bih spomenula bivše stručnjake, kao što su Ervin Kladek, ko se jako puno zalagao za ozelenjavanje grada, Ružica Pisanić, koja je isto posle rata završila fakultet i učestvovala u izgradnji, Ilona Bruslai... potom je štafetu preuzela mlađa generacija, Ana Bošnjak, Elizabeta - to sam ja - to nastavljamo, znači razvitak grada nikad nije prestala.. Naravno, razvijanje zelenih površina je u povezana sa razvijanjem grada. No, ako bismo sad hteli sastaviti mali hronološki pregled događanja, onda bih rekla da su zelene površine u našem gradu razvijale u tri etape, i ovi talasi razvijanja su bili rezultat jednog jakog urbanističkog plana, i to prvo na prekretnici stoleća, krajem 1800-tih i početkom 1900-tih godina. Ondašnje planirane zelene površine, trgovi su i dan danas postojeći - kad bismo išli u šetnju, mogli bismo ih videti - i to nam je uistinu i naš ponos, uglavnom su sačuvani, ne u sadržajima, nego u veličini svakako. Ovo su trg ispred Gradske kuće, koji je od stoletne prekretnice obnovljen, sačuvan je, a park koji se prostire od Rajhlove palete do Željezničke stanice, park pred Gimnazijom, park oko Sinagoge, znači sto godina sačuvati ove površine nije mala stvar. I tu moramo da spomenemo i zelene površine pored puteva, redovi drveća žive već preko 110 godina. I to je velika stvar, da možemo da se hvalimo drvećem starim 100-110 godina. éto se tiče sastava gradske zelene površine, Subotica raspolaže sa otprilike 15 hektara gradskog zemljišta, sa 35 hektara stambene zelene površine i oko 4 i po hektara zelene površine pored puteva. Ove gradske javne površine su izgrađene tokom ratnih godina, posle taoga sledi dug period stagnacije u izgradnji, otprilike do 60-tih godina, nezavisno od toga, da za građevinske inženjere nije najprikladniji bio socijalistički režim izgradnje, a to je trajalo od 60-tih do 90-tih godina, jer oko 90-tih godina grad prestaje sa izgradnjom i sa razvijanjem, i u onom razdoblju, u poređenju sa onim, šta se danas dešava, mogu reći - pošto sam 30-tak godina u ovoj struci - da su stambene sredine izgrađene po istom planu, i na tim stambenim površinama smo dobili oko 35 hektara zelene površine, i to je meni kao stručnjaku važno, u ovoj etapi izgradnje bilo je u ravnoteži veličina izgrađene i slobodne površine. To je veoma bitno, jer kao što je rekao moj kolega Demeter, današnja gradnja ni u stilu, ni u organizaciji nije prepoznatljiva. Sad kad govorimo o razvoju grada, naravno da moramo razgovarati i o finansijskoj pozadini. Na žalost, ekonomska situacija u zadnjih 20 godina je takva, da struka, kao što je naša, teže može da dobija sredstva, i sad, ako preskočimo 90-te godine i uskočimo u 2000-te godine, na žalost, radimo po principu improvizacije, na tom nivou, da recimo, sad imamo sredstva, sad moramo brzo to da uradimo, jer ko za, šta će biti sledećih dana. Mi stručnjaci pokušavamo da ispoštujemo i estetski deo tih planova, a sa improvizovanim planovima ne možemo uvek da se prilagođavamo tome, da produkujemo i kvalitet. Još jedna činjenica, koja utiče na negovanje i izgradnju zelenih površina Subotice je naravno priroda, vremenski uslovi i podneblje, jer ako neko od nas očekuje izgradnju engleskih parkova, to je za nas stručnjake veoma težak zadatak, pošto treba spomenuti samo da je za vrem letnje insolacija vlažnost vazduha 32 %, što odgovara pustinjskom podneblju, znači uzalud mi polivamo biljke, koncentracija vode u vazduhu je odgovorna za kvalitet, boju biljaka, uglavnom za kvalitet cele zelene površine. Kada je reč o razvijanju, moramo da prihvatimo neka pravila. Treba da postoji nacrt zakona, treba da se usvoji na državnom nivou, gde treba decidno da bude naznačeno, po kakvim kriterijumima, zakonima ćemo moći da napravimo mape, gde bi bile naznačene sve zelene površine. Ovo mapiranje je zato bitna i trendi činjenica, jer recimo tokom vremena, kad budemo imali dovoljno sredstava za igradnju zelenih površina, da se ne iznenadimo, da na tim područjima, koji su određeni da budu zelene površine, sretnemo se sa nekom višespratnicim, jer je finansijski vredelo to izgraditi nego ga ostaviti kao zelenu površinu. Po ovim međunarodno prihvaćenim standradima Subotica ne može da se hvali s time, da ima svoj park. Da bi jedan grad imao gradski park, ili stambeni park, treba da odgovara i teritorijalno, površinski, a i sadržajem. Prema međunarodnim odredbama jedan centralni gradski park, recimo jednom velegradu, a mi naravno nismo velegrad, mi smo mali ruralni grad, jedan centralni velegradski park treba da bude na površini od 100 hektara. Pored ovih 100 hektara postoji i ta odredba, da dostupna udaljenost mora biti otprilike do 4 kilometara. Stambeni parkovi treba da budu na površini od 10-30 hektara. A dostupna udaljenost je do 1 kilometra. Stigli smo sad do tih sertifikacija, sto je takozvana stambena zelena površina. Ovo se prostire na površini od 1 do 10 hektara. Gledajući veličinu, i činjenicu da najbliža dostupna udaljenost pola kilometra. Stambenu zelenu površinu u ovom momentu ima Prozivka. I u sadržaju mora da odgovara kriterijama, treba da postoje sadržaji za aktivno i pasivno rekreativno odmaranje, a pored toga mora da ima i igralište za decu sa odgovarajućim rekvizitima, sportskim terenima, stazama za skejtere, alejama... Možemo se hvaliti da Subotica ima zelenu površinu stambenog naselja, ali nema park. Sada bih htela da vam dočaram, kako su se neki dosetili, kako su smislili originalna rešanja da bi rešili ovo bitno pitanje.Kada sam bila u Valenciji, videla sam jedno veoma interesantno rešenje, pošto grad nije imao mogućnosti za izgradnju gradskog centralnog parka, za tu svrhu su iskoristili kanal, koji protiče kroz grad. Ovaj kanal je ispod površine 12 metara i u dužini od 3 metra izgrađen je gradski centralni park, sa puno dodatnih sadržaja, sa bazenima, stazama za skutere, biciklističkim stazama, teniskim igralištima... znači grad živi u ovim parkovima... Sad kad govorimo o maloj deci, u razvojnom planu treba da budu i oni zastupljeni, da bi i oni mogli da uživaju u blagodetima tih igrališta, koji su izgrađeni na tim zelenim površinama. Za decu uzrasta 3-6 godina igralište treba da bude u najdužoj udaljenosti od stambene zgrade od 50-300 metara, a površina igrališta treba da bude 0,4 kvadratni metar po glavi stanovnika. Dok za veći uzrast treba da bude izgrađeno po 4 kvadratna metara po stanovniku. Analize koje smo radili ukazuju na to da nije baš čako i zahvalno mapirati zelene površine, pošto smo ruralni grad, a to znači, da ima jako puno pojedinačnih kuća, koje već imaju svoje vrtove, bašte, zelene površine. I tako povećavaju ukupnu površinu zelenih površina grada. Znači u našem slučaju treba da uzmemo u obzir i zelene površine porodičnih kuća. Mi, jedna mala grupica smo se oformili, da bismo mogli da se izborimo za to, da se na državnom nivou sačinimo mapiranje postojećih zelenih površina, da ih stavimo u sistem. Ovo je veoma važan proces, nas ne interesuje, ne znam, da ima 10 drveća, 20 godina, ovo će biti samo jedan detalj, nama je najbitnije da sačuvamo površine predviđene za ozelenjavanje, da ne dođe do iznenađenja, kad naprimer za 20-ak godina sakupimo sredstva za formiranje tih zelenih površina, da se tamo sretnemo sa nekom višespratnicom. Ja se nadam da će nam urbanistički plan isto pomoći u ovim našim planovima. Baze podataka, koje mi sad koristimo je takozvani Mesni ekološki akcioni plan, sa kojim je obuhvaćena cela Subotica, mislim ovde na izgrađene zelene povšine, na vode, na šume, na parkove, i mislim, da će nam u budućnosti ovo jako puno pomoći u našem daljem radu. Pored toga gradski urbanistički ured je napravio ortofoto snimke, što je veoma korisno, jer nam vremenski smanjuje posao, jer meri i visinske podatke sa GPS sistemom, znači imamo i horizontalne podatke ne samo vertikalne. Naravno, tu je i Green way, koji planira, da svaki stanovnik, čim kroči iz svog stana prema poslu, u prodavnici, na rekreaciju, tokom svoje putanje bilo da ide peške ili biciklom, prolazi kroz zelenu površinu. Ovo je jedna mreža zelenih površina, koja bi nas sačuvala od loših vremenskih uslova. O stilskim smernicama ne bih znala puno da pričam, jer to se ne oseća u našem gradu, kao što je to spomenuo i moj kolega Demeter, a ja sam apsolutno tog mišljenja, da grad treba da odluči, da li će centar biti zaštićen ili ne i u kom stilu će biti dalje razvijanje, kao što smo i krenuli na početku stoleća. Za ovo imam jedan jako lep primer, naime kad sam bila u Barseloni, naš vodič nas je upoznao sa činjenicom, da je urbanistički plan, koji sada koriste je donešen još u 1800-im godinama, i nijednom ga nisu zanemarili. To znači, ako želimo za sve možemo da se izborimo. I ako je struka cenjena, onda se može i izboriti. I još jedna veoma dobra stvar, svaki stanovnik Barselone daje mesečno jedan euro, s tim da nijedna fasada ne sme da bude u lošem stanju. Subotica je sretan grad, pošto ne samo da održava zelene površine,, nego iz i uvrštava u zakonske okvire, što se odnosi na izgradnju, održavanje zelenih površina, te možemo biti ponosni, što imamo ovu zakonsku mogućnost, i samo treba da nastojimo, da ovi šropisi i ubuduće pozitivno utiču na održavanje zelenih površina. Sad samo još u nekoliko reči da spominjem, kakvog su porekla naše zelene površine. Da se vidi kako priroda nije bila darežljiva prema nama u smislu zelenih površina. Tu je Dudova šuma, omiljeno mesto mnogih subotičana. Ova šuma ima posebno interesantnu prošlost i istorijat. U početku tu je bio rasadnik, odavde se nosilo drveće za ozelenjavanje drugih delova grada. Kasnije, posle završetka rata rasadnik je izgubio svoj prvobitni smisao, eksploatisan je, delimično je ostao, okružen voćnjacima, potom su zasadili dudove, jer je sačinjen ekonomski program prema kojem bi tu trebalo uzgajati svilene bube za potrebe pogona svile, a vremenom i to je izgubilo smisla, postao je deo zaborava. Prve ozbiljne planove su napravili u 1970-tim godinama Ervin Klavetić i Ružica Pisanić, napravili su jedan sanacioni plan, koji nikad nije realizovan. Jedan deo je realizovan, a to je asfaltirano šetalište, što nije baš humano rešenje bilo, desna strana šume je očišćen, nešto malo drveća je zasađeno, ali ništa konkretno nije uređeno. U međuvremeno podzemne vode, što je karakteristično za celo područje Subotice, načelo je korenje vegetaciji, pa smo primorani da vadimo drveća, jer su isti izgubili svoju stabilnost. Postali su ekstra opasni u zadnje vreme, dešavale su se nesreće, i sad moramo da ih sečemo preventivno, sviđalo se to ili ne stanovnicima, drugačije ne možemo da pomognemo. éto je meni još veoma bitna stvar, a to je estetika, pošto ne možemo da se širimo sa zelenim površinama, moramo i na to da mislimo. Estetika je čudna stvar, što se sviđa stanovnicima, sa tim nisu zadovoljni stručnjaci i obratno. Ali moramo da imamo pred sobom ekološki uticaj svega, što uradimo. Ovo spominjem, jer je pre 5 godina bilo jedno predavanje o raspisanim konkursima u svetu, i meni se jako sviđalo rešenje, koji je usvojen u centru New Yorka, gde među neboderima nema ni trunke zelene površine, sve je tako rešeno, da postoji jedan red drveća, cveće je posađeno u betonskim žardinjerama, i time je rešeno pitanje zelene površine. Kad je izgrađen Biznis centar, na trotoaru su ostavili 5-6 otvora od po 10 metara prilikom asfaltiranja, za to je trebalo naći rešenje. Bilo je različitih sugestija, japanski vrt, sve i svašta, a na kraju je pobednik bio idejni tvorac najjednostavnijeg rešenja. On je ovde u ovim otvorima napravio male brdašca od metar i po do dva metra visine, posadio je travom, i na svakom vrhu brega stoji drvo sa velikom krošnjom. A ljudi koji ulaze tu prolaze, prolaze kroz laviritn brežuljaka, zelenila u betonskom sivilu. Ovo je jako jednostavan i maštovito rešenje, koje je sasvim u redu sa ekološke strane gledišta. To bi bilo sve, ako neko ima nešto da pita, tu sam... |
| tekst - H.Irena | tekst&prevod - H.Irena |
