Danas je u Modernoj galeriji Likovni susret otvorena izložba "Dragulji na prekretnici stoleća – tematsko putovanje u čudesnom svetu secesije”
U nastavku je tekst koji je pročitala Ágoston Pribilla Valéria, savetnik za kulturu u gradskoj samoupravi.
Na izložbi “Dragulji na prekretnici stoleća – tematsko putovanje u čudesnom svetu secesije” realizovana u sklopu IPA programa prekogranične sradnje Srbija – Mađarska postavljene su fotografije Željka Vukelića, koje prikazuju građevine izgrađene u stilu secesije u Subotici, Segedinu i Senti.
Izložba fotografija o ovim prekrasnim vrednostima ovoga puta nam predstavlja karakterističnost arhitekture u stilu secesije, i detalje koje krase ove objekte građene na prekretnici stoleća, sa obe strane granice, fokusirajući se i usmeravajući pažnju na specifičnosti koje ovaj stil čine prepoznatljivim i različitim od svih drugih stilova u arhitekturi, pružajući mogućnost posmatračima da u mašti prožive ekonomski, industrijski, tehnički i umetnički polet na prekretnici vekova, i ujedno da prikaže duhovne i emocionalne tokove i strujanja koja su igrala ogromnu ulogu u formiranju novog estetskog izgleda gradova.
Stil secesije je obeležio duh epohe na prekretnici IX i XX veka i podelio ujedno i osećaj privrednog i kulturnog uspona građanske klase. Secesija je osim umetničkog pravca obeležila i prisutnost različitih vrsta zanata koji su dali svoj upečatljivi izraz kroz ovaj stil.
Sve ono što možemo da vidimo što nas okružuje odlikuje se kroz svakodnevnicu i postaje deo našeg življenja. Svakodnevno prolazimo pored velelepnih građevina i retko zapažamo njihovu lepotu dok pojedinosti uočavamo onda kada smo u prilici da se pohvalimo pred strancima, gostima koji su prvi put u našem gradu.
Ferenc Rajhl, Eden Lehner, Deže Jakab, Marcel Komor, Bela Lajta, Ede Mađar, Lipot Baumhorn i drugi su stvorili graditeljsku čudo u Subotici, u Segedinu i u Senti. A kod nas su stvorili utisak da ponovo otkrivamo opojnost ovih lepih građevina. Ovaj umetnički pravac podrazumevao je da u njemu, kao partneri učestvujemo svi mi opet iznova otkrivajući nove detalje. Na fasadi bivše Trgovačke banke primetne su dva fasadna reljefa na kojema se ističu figure nalakćenih žena koje radoznalo, pomalo tajanstveno posmatraju i promovišu značaj estetike i lepote koja uzvišuje svakodnevnicu. I konačno otkrivajući uvek iznova mnoštvo različitih motiva i građevinskih rešenja izvedenih u okviru dekoracija, balkona, ulaznih kapija, kovanih kapija itd., mi se zapravo ponovo susrećemo sa najvećim lepotama ovoga grada poput sinagoge, koju pokušavamo da renoviramo da je vratimo u prvobitni izgled i nameni. Istovremeno smatramo značajnim zaštititi i revitalizovati celokupnu našu graditeljsku baštinu i u okviru toga potrebno je posebno istaći lik i delo Ferenca Rajhla koji je gradu dao vanvremenski pečat.
***
Az újrafelfedezés szépsége
Szabadka, Szeged, Zenta szecessziós épületeiről készült fotókat mutat be a Századvég ékkövei – tematikus utak a szecesszió világában című kiállítás, amely a Diamond elnevezésű Magyarország-Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében jött létre.
A gyönyörködtető értékeket bemutató kiállítás Željko Vukelić fotói ezúttal a határ mindkét oldalán a százdaforduló építészeti sajátszerűségeit, a szecesszió stílusában épült épületek részleteit tárja elénk, reflektorszerűen megvilágítva, a minden egyéb kortárs irányzattól megkülönböztető jelegzetességekre irányítva a figyelmet, mintegy lehetőséget kínálva a mindenkori szemlélőnek, hogy képzeletben átélhesse a századforudló pezsgő szellemiségét, művészeti forrongását, megérzékítve ezáltal azt a szellemi, érzelmi áramlást mely a városok új esztétikai arculatának kialakításában játszott óriási szerepet. Építészek, festők, szobrászok, iparművészek szálltak síkra az új művészet célkitűzéseiért.
Gerle János az Alföldi szecesszió című könyvének előszavában írja az iskolát teremtő Lechner Ödönről a szecesszió magyaros változatának megteremtőjéről „Építészetének lényege, hogy – az újító szellemet fel nem adva – a téralkotásban követni tudta a népi formakincs karakterét és így megalkotott épületeinek minden részletét, felületeit és tömegformáit egyaránt bele tudta öltöztetni ebbe a kultúra üzenetét hordozó ruhába”.
A szecessziós stílus egy korszak egész életfelfogásának, közérzetének, szellemiségének a jelképe és a művészetek összeségének viszononylatában mutatkozik meg. Ezért az építészeti bravúrok mellet hol a szobrászok, hol az üvegművészek, keramikusok, festők munkái hívják fel a szemlélő figyelmét.
Mindaz, amit látunk, szemlélünk, körülvesz bennünket, része lesz az életünknek, így vagyunk ezekkel az épületekkel és a részletekkel is. Naponta elmegyünk előttük, anélkül, hogy felemelnénk a tekintetünket, de ha máshonnan érkezett vendégeknek a város bemutatására vállalkozunk, akkor elakad a lélegzetünk a szépségek láttán.
Raichle Ferenc, Lechner Ödön, Jakab Dezső, Komor Marcell, Lajta Béla, Magyar Ede, Baumhorn Lipót és a többiek Szabadkán, Szegeden, Zentán létrehozták a csodát. Bennünk pedig legyen meg a mindenkori szemlélőnek az a rezonanciája, hogy újra felfedezi, mintegy újra teremti ezeket az épületeket, részleteket. Hiszen gondoljunk csak bele a művészi szándéknak mindig közreműködő társakra van szüksége, építettőkre, olyan partnerekre, akik az értékőrzés-, mentés-, kutatás nyomán újra felfedezik ezeket az értékeket.
A Jakab és Komor tervezte a valamikori Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank épületén a zárterkély konzolját gyámolító, a fal síkjából kikönyöklő női alakok kiváncsiságot, titokzatossággal, életörömmel elegyítő tekintete, mintha időn és téren kívül mindenkor a szépség mindenekfelettiségét hirdetnék.
Legyen meg hát bennünk az újrafelfedezés öröme, vegyük észre a a játékosan kiképzett erkélyeket, kovácsoltvas remekműveket, faragványokat, virágmintákat, ablakokat keretező ornamenseket, az ólmozott üvegablakokat! Megéri, mert e projektumnak is az a célja, hogy a szabadkai, szegedi, zentai szecessziós építészet gyöngyszemeinek bemutatásán túl a felújításukat is elősegítse, a mi esetünkben a zsinagóga északkeleti homlokzatának felújítását, a Raichle monográfia elkészítését és olyan kiállítások létrehozását szorgalmazza, amelyek az értékmentés nyomán az újrafelfedezés szépségével ajándékoznak meg mindannyiunkat.
info: Ágoston Pribilla Valéria
