Az Ede tragédiája
A társulat improvizációi alapján írta Fábián Péter
Ede nem a teremtés koronája. Ő csak egy Ede a sok közül: történelmet tanít a helyi gimnáziumban, rajong a maja kultúráért, és a feleségével olykor kimennek a palicsi állatkertbe megnézni a szomorú medvét. Több, mint egy éve próbálkoznak. Rajta vannak az ügyön. Küzdenek. Mama mindig hoz Igyosról banánt, mandarint, és Julika petevezetéke is átjárható. Most Edén a sor. Csak a vitalitás tenné? Meg a motilitás? Talán csak nem kéne annyit inni. Jaj, csak a diáklány harisnyája ne lógna ki annyira… Mit mondana minderre az apja?
„Anyának érzem, oh, Ádám, magam.” – mondja Éva az utolsó színben, és ezzel megkezdődik az emberiség tragédiája. Ede bármit megadna egy ilyen mondatért. Ehhez előbb kell jutni a csúcsra, és szembe nézni a tudással. A tégely még üres, Ede szíve pedig telve félelemmel…Az előadás a színészek improvizációi alapján született.
Játsszák:
Ágyas Ádám
Búbos Dávid
Hodik Annabella
Kucsov Borisz
Mészáros Gábor
Verebes Andrea
Rendező: Fábián Péter
Látványtervező: Zatykó Bori
Zeneszerző: Horváth Szabolcs
Rendezőasszisztens: Szerda Zsófi
Fény: Bukvić Saša
Hang: Kéri Sándor Botond
Öltöztető, smink: Csonti Andrea
Kellékes: Asztalos Erik
Plakátterv: Ónya-Oláh Dóra
Külön köszönet: Huszágh Hanna, Kassné Bálint Viktória, Kőműves Csaba, Maróthy Anna Zorka
***
Edeova tragedija
Na osnovu improvizacija ansambla napisao Peter Fabijan
Ede nije kruna stvaranja. On je samo jedan Ede među mnogima: predaje istoriju u lokalnoj srednjoj školi, ljubitelj je kulture Maja, a sa suprugom ponekad izađe u Palić u zoološki vrt da pogledaju tužnog medveda. Pokušavaju da dobiju dete više od godinu dana. Rade na tome. Bore se. Mama uvek donosi banane, mandarine iz Iđoša i Julikini jajovodi su prohodni. Sada je red na Edea. Da li to zavisi samo od vitalnosti? I motilitosti? Možda samo ne bi trebalo piti toliko. Joj, kad bi samo čarape školarke ne bi virile toliko... Šta bi otac rekao na sve to?
"Osećam se kao majka, oh, Adame." kaže Eva u poslednjoj sceni i time počinje tragedija čovečanstva. Ede bi dao sve za jednu takvu rečenicu. Za to se prvo mora stići do vrha i suočiti se sa znanjem. Tegla je i dalje prazna, a Edeovo srce puno straha... Predstava je nastala na osnovu improvizacija glumaca.
Igraju:
Adam Ađaš
David Buboš
Anabela Hodik
Boris Kučov
Gabor Mesaroš
Andrea Verebeš
Režija: Peter Fabijan
Dizajn scene i kostima: Bori Zaćko
Kompozitor: Sabolč Horvat
Asistentkinja reditelja: Žofija Serda
Svetlo: Saša Bukvić
Ton: Botond Keri Šandor
Garderoba, šminka: Andrea Čonti
Rekviziter: Erik Astaloš
Plakat: Dora Onja-Olah
Posebno hvala: Hana Husag, Viktorija Kaš Balint, Čaba Kemiveš, Ana Zorka Maroti
