Uskrsna čestitka Subotičkog biskupa mons. Slavka Večerina
Živ je! Uskrsnuo je!
U dubini svakog ljudskog bića postoji duboka težnja za životom.
Čovjek ne želi umrijeti. No, ljudsko iskustvo govori: to nije moguće. Čovjek je smrtno biće. Upravo grozničavo, na svim područjima znanosti traži lijek besmrtnosti, ali ga ne nalazi. Medicina napreduje, pronalazi lijekove za mnoge bolesti, produžava vijek ljudskog života, ali na kraju je, ipak – umiranje.
Tisućljetno je to iskustvo ljudskog roda. U takvom iskustvu živjeli su i ljudi 33. godine kada se dogodio nezamislivi događaj u Jeruzalemu. Čovjeka su osudili na smrt, bičevali, iskrvario je, pribili su ga na križ i na križu, nakon što je izdahnuo, da se uvjere da je doista mrtav, proboli su mu kopljem srce. Mrtva su ga skinuli s križa i položili u grob. Svi su se uvjerili da je mrtav: i prijatelji i neprijatelji i majka Marija koja ga je primila u svoje krilo i učenik Ivan kojem je uputio svoje zadnje riječi: "Sinko, evo ti majke!". Mnogi su prisustvovali smrtnom izdisaju. Prijatelji su žalosni, a neprijatelji su zadovoljno odahnuli misleći kako su se riješili čovjeka koji ih je uznemirivao. Nakon tri dana događa se obrat: prijatelji su radosni, a neprijatelji su ponovno u tjeskobi. Živ je! Uskrsnuo je! Pobijedio je smrt!
Je li to moguće?! Temeljno je to pitanje koje si ljudi postavljaju kroz svih 20 stoljeća. Je li to moguće?! Je li to istina?! Ozračje među ljudima ove 2021. godine nije nimalo drugačije nego što je bilo 33. godine u Jeruzalemu, samo što je sada prošireno po cijelom svijetu. Globalizirani svijet možemo zamisliti kao veliki Jeruzalem u kojemu se neprestano odvija velika drama križnoga puta. Od nepravednih osuda, preko trpljenja pravednih, padova pod križem, životnih teškoća, mnogih Šimuna i Veronika koji pritječu u pomoć nevoljnima, do smrti i groba, ali isto tako i do neugasive nade života.
Zajedno sa ženama, učenicima i njegovom majkom Marijom ponovno ćemo ovih dana slušati svjedočanstvo anđela na praznom grobu: "Zašto tražite živoga među mrtvima? On nije ovdje! Uskrsnuo je! Sjetite se kako vam je govorio dok još bijaše u Galileji: Treba da Sin čovječji bude predan u ruke grešnika i da bude razapet te da treći dan uskrsne." (Lk 24, 6-8)
Nije ovdje nego uskrsnu! Nije istrunuo u grobu nego je živ. I danas je živ kao i onog prvog dana u tjednu 33. godine u Jeruzalemu. Dotiče li se ta istina vjere i nas? Dotiče li čovjeka? Da! Ta istina govori svakom čovjeku. Isus je i za tebe uskrsnuo! Isus je i za tebe pobijedio smrt! Ne boj se!
Ali, pokušaj i ti živjeti novim životom. To je život koji je Isus živio i na oproštajnoj večeri s učenicima izričito kaže: "Primjer sam vam dao da i vi činite drugima kao što ja vama učinih." (Iv 13,15) Prije toga oprao im je noge kao znak služenja i najveće ljubavi prema čovjeku.
To je taj novi život koji donosi uskrsli i živi Isus Krist i na koji je pozvan svaki čovjek.
Uskrs je poziv na život. Život u punini. U ovom zemaljskom vremenitom životu klica je života vječnoga. Njegujmo u sebi tu klicu života da preraste u stablo vječnosti!
U tom nastojanju neka vas uskrsli Isus ispuni radošću. Budite svjedoci "velikih djela koja nam učini Gospodin".
Ovim mislima želim Vam sretan i blagoslovljen Uskrs.
+ Slavko v.r.
subotički biskup
*
Msgr. Večerin Slavko szabadkai megyéspüspök húsvéti üzenete
Él! Feltámadt!
Kedves Testvéreim!
Minden emberi lény a lelke legmélyén életre törekszik. Az ember nem kíván meghalni. Ám a tapasztalat azt mutatja: ez lehetetlen. Az ember halandó. A tudomány minden ága lázasan kutatja a halál ellenszerét, de nem találja. Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, sok betegségre megleli a gyógyszert, meghosszabbítja az emberi életet, mely végül mégis halállal végződik.
Az emberiség sok ezer éves tapasztalata ez. Ebben a halandóságtudatban éltek az emberek időszámításunk 33. évében is, amikor Jeruzsálemben egy elképzelhetetlen esemény történt. Egy embert halálra ítéltek, megostorozták, vérrel borított testét megfeszítették, és miután kilehelte lelkét a keresztfán, hogy biztosak legyenek a halálában, lándzsával átszúrták a szívét. Holttestét levették a keresztről és sírba helyezték. Mindannyian, akik látták, megbizonyosodtak arról, hogy halott: barátai is, ellenségei is, anyja, Mária, aki az ölében tartotta, valamint János tanítványa is, akihez utolsó szavait intézte: „Fiam, íme a te anyád!” Sokan voltak jelen halálának a pillanatában. Barátai siratták, ellenségei pedig elégedetten fellélegeztek, azt gondolva, hogy megszabadultak az embertől, aki fenyegetést jelentett számukra.
A harmadik napon azonban nagy fordulat következett be: a barátai boldogok lettek, az ellenségein pedig újra nyugtalanság lett úrrá. Él! Feltámadt! Legyőzte a halált!
Lehetséges ez?! Erre a lényegi kérdésre keresi az ember immár 20 évszázadon át a választ. Lehetséges ez?! Igaz ez?! 2021-ben a közhangulat kicsivel sem más, mint amilyen 33-ban volt Jeruzsálemben. Az egyedüli különbség az, hogy most az egész földkerekségre kiterjedt. A globalizálódott világot egy nagy Jeruzsálemeként képzelhetjük el, ahol szüntelenül a keresztút nagy drámája zajlik. Az igazságtalanul elítéltek, az ártatlanul szenvedők, a kereszt súlya alatt elesők, az élet nehézségeitől nyögők, a bajba jutottak segítségére siető sok Simon és Veronika szenvedéstörténete játszódik le manapság születéstől a halálig, majd a sírig… Ám történik mindez az életbe vetett hit olthatatlan reménységével.
Ezekben a napokban az asszonyokkal, a tanítványaival és anyjával Máriával együtt újra hallani fogjuk az angyalnak az üres sír felett tett kinyilatkoztatását: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnözők kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” (Lk 24,6-8)
Nincs itt, hanem feltámadt! Nem indult bomlásnak a sírban, hanem él. Ma is él, mint annak a hétnek az első napján, időszámításunk 33. évében Jeruzsálemben. Érint-e minket is ez a hitigazság? Érinti-e az embert? Igen! Ez az igazság minden emberhez szól. Jézus érted is feltámadt! Jézus érted is legyőzte a halált! Ne félj!
De próbálj te is új életet élni. Olyan életet, amilyet Jézus élt és aszerint, amit a tanítványaival elköltött búcsúvacsorán nyomatékosított: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” (Jn 13,15) Előtte megmosta a lábukat a szolgálat és az ember iránti legnagyobb szeretet jeleként. Ez az az új élet, amit a feltámadott és élő Jézus Krisztus hoz, és amire minden ember meghívást kap.
A húsvét meghívás az életre. Az élet teljességére. Ebben a mulandó földi életben benne van az örök élet csírája. Ápoljuk magunkban az életnek ezt a magját, hogy az örökkévalóság fájává nőhesse ki magát!
Ebben a törekvésben a feltámadt Jézus töltse el mindannyiukat örömmel. Kedves testvéreim, legyetek tanúi „a nagy tetteknek, amelyeket az Úr nekünk cselekedett”.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok boldog és áldott húsvétot.
+ Slavko megyéspüspök, s.k.
