Književni kišobran

A szabadkai Városi Könyvtárban IV. alkalommmal rendezték meg az Irodalmi KIé-ernyő- Književni KIéobran- kétnapos irodalmi rendezvényt, melyet Danilo Kiš szabadkai születésű író életének és munkásságának szentelnek minden év áprilisában.

Idén április 15-én Csordás Gábor fordító, író, esszéíró, a pécsi Jelenkor Kiadó szerkesztője volt a vendég, aki a a szerb irodalom idegen nyelvre való fordításában és népszerűsítésében kifejtett tevékenységéért a tekintélyes szerbiai Dositej-díj kitüntetettje volt 2009-ben. Csordás Gábor beszélgetőtársai Tolnai Ottó és Boško Krstić írók voltak

16-án zsúfolásig megtelt teremben folytatódott a rendezvény, amelyen vendégek voltak: Kayuko Yamasaki professzor Japánból, Csordás Gábor, az előző est vendége, Božo Koprivica kritikus Belgrádból, valamint Cindori Mária, professzor, Tolnai Ottó és Boško Krstić.

A tancsákozás résztvevőit Dragan Rokvić, a Városi Könyvtár igazgatója üdvözölte. Boško Krstić, a rendezvény főszervezője felvezetője után Tolnai Ottó mutatta be a japán vendéget, akivel való találkozásához, mint szinte minden fontos eseményhez, egy anekdota fűződik.

Kayoko Yamasaki professzor előadásában élményszerűen ecsetelte Kiš regényei poetikus vonásainak lényegét, amely az egyéni, intim történetiségben rejlik, a történelmi tudat egyedi megélésének poétikus ábrázolásában. Kiemelte, hogy nem véletlenül választja gyakran a gyermek szemszögéből való ábrázolási módot, hiszen a gyermeki lélek független, s mégis átitatott a szülei által determinált világgal. Yamasaki asszony előadásában kitért Kiš művei fordításának nehézségére japán nyelvre, de kihangsúlyozta, hogy a nyelvi akadályokon túl ezek a művek örök aktualitást jelentenek a japánok számára is, hiszen a történelem forgatagait, a nagy eszmék szétesését az egyén hasonlóképpen éli meg újra és újra.

Tolnai Ottó felvezetőjében Božo Koprivicát kitűnő foci- esszék írójaként mutatta be, akinek elsőként ítélt oda egy saját alapítású díjat, s aki azon személyek egyike, akiknek személyes élményük volt Kišsel. A hozzá fűződő élményeiről s gondolatairól hallhatott ihletett szöveget a közönség.

Csordás Gábor is a személyes emlékezés felől közelített Kiš világához, hiszen Párizsban két alkalommal is találkoztak, s Kiš otthonias jelenlétével segítette őt. Kéziratot is kapott tőle fordítani, amelyet a Jelenkor 1990-ben jelentetett meg.

Végezetül a délelőttön Boško Krstić, Cindori Mária és Božo Koprivica felidézték Danilo Kiš egykori irodalmi estjét, amelyet Szabadkán rendeztek.

A rendezvény után a résztvevők megkoszorúzták Danilo Kiš mellszobrát a Szabadság téren.

Uz pozdravne reči direktora Gradske biblioteke Subotice Dragana Rokvića i uvodno slovo književnika Boška Krstića, uspomene o velikom umetniku evocirali su naučnici, kritičari i esejisti koji su imali prilike lično da ga poznaju. Marija Cindori je svojevremeno na Otvorenoj knjizi nekadašnjeg subotičkog Radničkog univerziteta vodila razgovor s Danilom Kišem. Uz njega, gost joj je bio i Božo Koprivica koji je za ovu, sadašnju, priliku ispričao tužnu anegdotu o svojoj poslednjoj opkladi sa već bolesnim književnikom. Na terasi hotela Argentina u Dubrovniku, uz uperene oči slučajnih prolaznika i neprekidno rastuću pažnju gostiju za okolnim stolovima, uz bučan razgovor, on je prognozirao da će Kiš te godine dobiti Nobelovu nagradu. Danilo se kladio da neće, da bi na kraju, nakon dužeg nadmetanja rečima, izrekao svoj ubedljivi argument: "Za dodelu Nobelove nagrade neophodan je jedan uslov - može je dobiti samo književnik koji je živ". Gabor Čordaš, književnik i urednik izdavačke kuće Jelenkor iz Pečuja, inače prevodilac dela Kišovih, rado se prisećao svog prisnog i ugodnog susreta s njim u mezaninu pariskog Bobura. Možda najveće iznenađenje za prisutne predstavljala je profesorka beogradskog Filološkog fakulteta Kajoko Jamasaki koja je s oduševljenjem ispričala nekoliko detalja o procesu nastajanja njenih prevoda i o recepciji Kišovih dela u Japanu. Nakon pročitanog odlomka iz svog prevoda na japanski nagrađena je dugim i zasluženim aplauzom.

O nastanku i nazivu manifestacije govorio je pesnik Oto Tolnai, iznoseći uz to i svoje shvatanje savremene umetnosti i podsećajući na tajanstvenu vezu između dela Danila Kiša, slika Radomira Reljića ili nekoliko stihova Lotreamonovih.