Dopis GO Demokratske stranke videti ovde*
***
Pored estetike rušenja u poslednje vreme su i umetnost iskrivljenja stvarnosti dobro usavršili izvrsni korisnici dvostrukih merila i dvosmislenog govora, Demokratska stranka i Mađarski pokret – spoji se ono čemu je mesto zajedno.
Bivši gradonačelnik Subotice, „graditelj” i preduzetnik, koji je doprineo rušenju istorijskog jezgra Subotice i njegova stranka upotpunjeni i u Nacionalnom savetu mađarske nacionalne manjine u svemu stručnim Mađarskim pokretom, optužuju u ovako teškom času ksenofobijom – iskrivljujući stvarnost i izvadivši iz konteksta izgovorene reči člana Saveta Karolja Dudaša – kada cela Evropa i ceo svet pati od ovog stvarno prisutnog osećaja proisteklog iz društvenih odnosa, kada stvarno postojeća ksenofobija zahteva ljudske živote, kada se cela Evropa bori da ponovo uspostavi minimum međuljudskog poverenja koji znači i bezbrižno i od straha oslobođeno prošetati ulicama – dozvolivši sebi da ovu doista tešku reč upotrebe u Subotici gde do sada nikad, ni u kom teškom periodu istorije, ni u časovima promene imperije nije bio poznat niti osećaj, niti delovanje na osnovu istog – Subotica je uvek na ovo, na mentalitet njenih građana bila najponosnija, naravno pored predivnog jezgra grada nalik na kutiju nakita.
Prikrivanje stvarnog pitanja doista uspešno ide i Demokratskoj stranci a i glasnicima Mađarskog pokreta, mada umesto optuživanja bi bilo mnogo bolje da govore o onim „gradilačkim”, rušilačkim slučajevima pohlepe koji su se ispoljili u poslednjih nekoliko godina i koji su već izgubili pred sudom (i o kojima su pisali mediji), oni koji su dozvolili ovu najnoviju sramotu, i koji su je okriljem noći i dovršili, između ostalog u saradnji sa stručnjakom za zaštitu spomenika koji – na najveće iznenađenje javnosti – je dao izjavu čineći to u potpunoj suprotnosti sa svojim napisanim i objavljenim mišljenjem i time zauzeo stranu pohlepe. Neka govorimo o istini: o menjajućoj, nestajućoj nekadašnjoj Subotici, u čijem centru se umnožavaju nalik gljiva stambeni blokovi koji svojim investitorima donose veliku korist. Neka govorimo o tome, ko će pokazati interesovanje, znatiželju za ovakvom Suboticom?
Jene Hajnal,
predsednik Nacionalnog saveta
mađarske nacionalne manjine
***
A rombolás esztétikája mellett a csúsztatás művészetét is jól begyakorolta az elmúlt időszakban a kettős beszéd és kettős mérce kiváló alkalmazója, a Demokrata Párt és a Magyar Mozgalom – összeér, ami összetartozik.
Szabadka történelmi városmagjának rombolásához erőteljesen hozzájáruló, ,,építkező” és vállalkozó egykori polgármester és pártja kiegészülve a Magyar Nemzeti Tanácsban is mindenhez értőként megjelenő Magyar Mozgalommal, egy olyan nehéz órában vádolja – csúsztatva és mondanivalójának kontextusából kiragadva xenofóbiával Dudás Károly tanácstagot – amikor egész Európa és a világ is ennek a létező, társadalmi viszonyrendszerekből kinövő érzést szenvedi meg, amikor a valóban létező xenofóbia emberéleteket követel, amikor Európa azért küzd, hogy újra kialakítsa az emberek közti bizalom minimumát, ami az utcákon való gondtalan, félelem nélküli sétálást is jelenti –, megengedve magának, hogy ezt a súlyos szót Szabadkán használja, ahol soha, a történelem egyetlen nehéz időszakában sem, az impériumváltások nehéz óráiban sem volt ismert sem az érzés, sem az annak alapján való cselekvés – mindig is erre, polgárainak mentalitására volt legbüszkébb Szabadka, szépséges, ékszerdobozhoz hasonlatos városmagja mellett.
Az igazi kérdés elkendőzése igen jól megy mind a Demokrata Párt, mind pedig a Magyar Mozgalom szópárbajozóinak, de vádaskodás helyett sokkal jobb volna, ha az ,,építkező”, romboló mohóságnak az elmúlt években megnyilvánuló és bíróságon is pert vesztett (megírta a sajtó) eseteiről beszélnének azok, akik ezt az újabb szégyent megengedték, lehetővé tették, és az éjszaka leple alatt végig is csinálták, mások mellett egy műemlékvédő szakemberrel karöltve, aki – a közvélemény legnagyobb döbbenetére – saját leírt és megjelentett szakmai véleményével ellentétesen cselekedve nyilatkozott, állt oda a mohóság mellé. Beszéljünk arról, ami a valóság: a megváltozó, eltűnő egykori Szabadkáról, amelynek központjában gombamód szaporodnak a befektetőnek nagy hasznot hozó tömbházak. Beszéljünk arról, hogy vajon ki lesz kíváncsi így a mi Szabadkánkra?
Hajnal Jenő,
a Magyar Nemzeti Tanács
elnöke
