Játékos előadás egy mesélővel, színpadi némajátékkal. Ez a rút kiskacsa története, amelyet pénteken mutattak be a Szabadkai Gyermekszínházban.
A jól ismert Andersen mese bábszínházi adaptációjában Veres András rendező ez alkalommal különleges technikát alkalmazott, papírmasé állatfigurákat keltett életre. Vörös Imelda minden előadásra saját kezűleg hajtogatja az állatokat. „Rengeteg papírt elhasználtam, meg rengeteget összehajtogattam.”
A Kacsatojás díszlete minimalizmusa ellenére is megnyerő. Veres András kortárs bábszínházi nyelvet használ, a történetvezetés pedig gördülékenyen követhető. „Ez volt a cél. Hogyan lehet szöveg nélkül, olyan tárgyakkal amelyek eredendően nem bábnak készültek elmesélni a történetet úgy, hogy követhető legyen.”
Az alkotópárosnak ez a második előadása. A monodráma az egyik legnehezebb színházi forma, Vörös Imelda pedig már többször játszott egyedül. „Nem tudom, hogy rutint lehet-e szerezni, de tapasztalatot igen, és erőt és önmbizalmat és nagyon jó munkafolyamatot és sok tudást. Ezt lehet szerezni.”
Az előadás zenéjét Bakos Árpád szerezte, a darab létrejöttét pedig a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma segítette.
