A menekültek állandóan utaznak, egy napnál tovább sehol sem maradnak. Azoknak, akik Szerbián keresztül haladnak a szerb–magyar határ az első cél,
ahova kérdezősködéssel, térkép segítségével vagy buszokkal jutnak el.
Több helyen is vannak menekültek, parkokban, buszmegállókon vagy a volt téglagyár épületénél is. Legtöbben arra hivatkoznak, hogy nem beszélnek angolul, így nem állnak kamerák elé.
Az utóbbi időben mindennap 13 órakor ciszternákban viszik a vizet a szabadkai volt téglagyár épületéhez. A menekültek ezzel a vízzel csak tisztálkodni tudnak. Ivóvízhez a területen lévő kútból tudnak jutni. A bejáratnál élelmiszercsomagokat kapnak. Többen is mondták, hogy Szerbiában segítenek az emberek. De egy napnál tovább sehol sem maradnak. Buszmegállókban és parkokban is próbálnak pihenni.
– Követjük a többieket, sokan vannak, őket követjük, és velük megyünk.
Azt konkrétan tudják, hogy mely országokon keresztül kell haladniuk, hogy eljussanak a célállomásukig. A településeken át és belül azonban nem ismerik a pontos utat. Egyesek egyszerűen térképet használnak, mások a modern technológia vívmányait.
– GPS-szel, GPS-szel fogunk menni.
Néhányuknak van útlevelük, vízum nélkül azonban nem tudnak átjutni a határon Magyarország felé.
– Odaadom az útlevelemet a határőrnek, ő azt mondja nem mehetünk Magyarországra.
A menekültek elszántak. Azt mondják, amennyiben elfogják őket a rendőrök, ismét megpróbálnak átszökni a határon.
