Három gyermeket nevel egyedül a szabadkai 51 éves Fleischmann Ibolya. Férje 7 éve halt meg. Azóta mindent megtesz a gyerekeiért, de így sem jut elég pénz ennivalóra. Ibolya szerint teljesen kilátástalan a helyzetük.
Havi 7 ezer dinárból próbálja eltartani három gyermekét a szabadkai Fleischmann Ibolya. Az anyuka igyekszik mindent megtenni, de így is gyakran előfordul, hogy nincs mit enniük. „Sokszor száraz ételt eszünk csak. Van olyan, hogy olajos kenyeret eszünk. Vagy, ha jut egy kis krumplira vagy valami, akkor veszünk egy kis zsák krumplit és főzünk vagy sütünk egy kis krumplit. Krumplit a krumpli hátára. Nagyon sokszor megtörténik, hogy nincsen.”
A 16 éves Nikolettának nem könnyű, hogy neki kevesebb jut mindenből, mint osztálytársainak. Legjobban mégis édesanyját és testvéreit sajnálja. „Az rossz, hogy nincs mit enni néha, de azt kilehet bírni, vagyis én ki szoktam bírni, mert muszáj. Aki nem bírja ki az a Szami, és akkor őt is sajnálom meg a Nikolát is.”
Nikoletta varrónőnek tanul. Azt tervezi, ha majd munkába áll, segíti az édesanyját és testvéreit. Olyan életre vágyik, amiben nem kell nélkülözniük. „Sokkal jobb életet szeretnék magamnak az biztos, és ha majd nekem is lesz gyerekem meg tudjak adni neki mindent. És legalább neki nem lesz olyan, mint nekem.”
Ibolya legkisebb fia 12 éves. Már nem várja a főtt ételt, amikor hazaér az iskolából. Tudja, hogy édesanyja csak vasárnap főz. Húst hetek óta nem ettek. Nikola szeretne jó focista lenni. Edzésekre viszont nem járhat, mert nincs miből kifizetni. Még új labdára sem futja.
A Fleischmann család legjobban a hideg, téli hónapoktól tart. Az udvarban összeszedett gallyakkal fűtenek. A tűzifájuk legfeljebb két hétre elegendő. Még bíznak benne, hogy tűzhelyük melegen tartja őket a téli hónapokban. Emellett remélik, hogy étel is kerül majd az asztalra.
