Ma tartották a négynapos Dužijanca központi ünnepségét Szabadkán. A bunyevácok hagyományos aratóünnepsége, amellyel hálát adnak Istennek a betakarított terményért, a Szent Rókus templomban kezdődött, majd a Szent Teréz Székesegyházban tartottak hálaadó szentmisét. A népviseletbe öltözött ünneplők ez után felvonultak a városban.
Énekszótól és patkódobogástól voltak hangosak Szabadka utcái. Így ünnepelték a búza betakarítását a bunyevácok. Mindent megtettek a hagyomány felelevenítése érdekében. Gyerekek taligába, kicsik, nagyok és idősek népviseletbe!
A nem mindennapi ünnepség hatalmas tömeggel töltötte meg a várost. A menet a Szent Teréz Székesegyháztól a város főterére tartott ostorcsattogtatás kíséretében. „Ma a Dužijanca Aratóünnepséget tartjuk, megköszönve Istennek a termés betakarítását. A Dužijancát 1911 óta ünnepeljük megszakítás nélkül” – magyarázta Jelena Piuković, a Dužijanca szervezőbizottságának tagja.
A 104. Dužijanc'n különböző művelődési egyesületek vonultak fel. Nem csak helyiek. Érkeztek Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, sőt még Görögországból is. „Szabadka egy nagyon szép hely. Valóban nagyon szép. Meglátogattuk a tavat is” – mondta egy görög nő.
A felvonuláson a magyar kultúra is képviselve volt. Az új búzából sült kenyeret átadták Szabadka polgármesterének, Maglai Jenőnek. „Jelképesen és lényegileg azt üzenjük mindenkinek, hogy közösségünk értékes munkával megalapozta, hogy tovább fejlődjünk és biztosan fennmaradjunk” – mondta a polgármester.
A kenyér nem csak szimbolikus értelemben képezi az élet alapvető elemét. „Mi manapság már lehet, fel sem fogjuk, hogy egykor mennyire fontos volt biztosítani az élelmet és a kenyeret. Ez akkoriban nagyon jelentős volt. Amikor a népnek ez sikerült, különösen fontosnak tartotta, hogy ezt megköszönje az Istennek” – magyarázta egy szerb férfi.
A szabadkai bunyevácok büszkén vonultak fel. „Remekül érezzük magunkat. Ez a városunk, Szabadka büszkesége. Mi egy olyan nép vagyunk, amelyik ezt szereti. Ezzel is foglalkozunk. Mezőgazdászok vagyunk” – mondta az egyik kocsis.
A hagyományok ápolását a fiatalok is fontosnak tartják. „Néhány éve varrtuk. Nem régi, de mindent megtettünk azért, hogy minél inkább hasonlítson a régi viseletre” – mutatta a ruháját egy fiatal lány.
A négynapos szabadkai rendezvénysorozat ezzel véget ért.
