Komemoracija je održana kod spomenika “Ptica slomljenih krila” na Senćanskom groblju:
Tokom zime 1944/45. godine na parceli 44 na Senćanskom groblju u Subotici pogubljeno je 852 osoba od 12 do 80 godina uglavnom mađarske, nemačke i hrvatske nacionalnosti.
Predsednik gradske skupštine u Subotici Jene Maglai rekao je da članovi njihovih porodica decenijama nisu smeli javno da podsete na pogubljenje članova njihovih porodica.
- Kada bi neko pomenuo te događaje, onda su iznošene tvrdnje da su ovde pogubljeni ratni zločinci. Mi koji se okupljamo svake godine, dobro znamo da su ovde poubijane žrtve, - rekao je Maglai.
I ove godine predstavnici katoličke, reformatorske, evangeličke i muslimanske zajednice su održali svetu misu, dok predstavnik jevrejske zajednice nije prisustvovao zbog bolesti.
Pozivu da učestvuje u svetoj misi nije se, kao ni prethodnih godina, odazvala jedino Srpska pravoslavna crkva.
Ovo je prvi put u 14 godina da komemoraciji nije prisustvovao gradonačelnik Subotice. Kako je rečeno agenciji Beta, gradonačelnik Subotice Saša Vučinić je na službenom putu.
info: RTV
govor g.Maglaija
Tisztelt Megemlékezíµk!
Megtiszteltetés számomra, hogy szóljak itt a 44-es parcellában. Szomorú, de mégis megtisztelíµ feladat. Amire itt emlékezünk számomra sem idegen dolog sajnos. Szabadka után, ahol bosszú a legtöbb áldozatot követelte, rögtön szülíµfalum, Bajmok következik.
November elsíµ két napja a szenteké, a Mindszenteké és a halottaké, a Halottak napja. Ezek a napok minden családban a szomorú napok közé tartoznak, hisz ekkor emlékezünk elhunyt szeretteinkre, járjuk a temetíµket, virágot helyezünk el a sírokra és gyertyát gyújtunk. Találkozunk emberekkel, akikkel talán egész évben nem is találkozunk. A köszönés halkabb, a viszontlátás öröme is visszafogottabb. De nagyobb az együvé tartozás érzése, közös a megemlékezés.
A 64 évvel ezelíµtti tragikus események kapcsán még az volt a legszomorúbb, hogy még emlékezni sem volt szabad nyilvánosan. Ha véletlenül a hatalom részéríµl említésre kerültek az események, akkor „háborús bűnösökríµl” beszéltek. Sajnos voltak, akik ezt el is hitték. Mi, akik most itt állunk, tudjuk, hogy ez nem így volt. Hogyan lehetett a 12 éves Soós Dékány Terike, avagy a 80 éves Kis György vasutas háborús bűnös?!
Voltak már ugyan a másik oldalról is kijelentések, amelyek „túlkapásokról” tesznek említést, de ez nem elég! Nem az a legnagyobb baj, hogy nem követték meg a hozzátartozókat, hanem az, hogy még mindig nem hangzott el hivatalosan az, hogy szeretteink nem voltak háborús bűnösök, hanem ártatlan áldozatok!
Megemlékezésünk most sem – ahogyan azelíµtt sem – a számonkérés, hanem a megbékélés jegyében történik. De az, ami 64 évvel ezelíµtt megtörtént, azt nem lehet meg nem történté tenni. Azt, amit az áldozatok hozzátartozóitól 64 évvel ezelíµtt elvettek, azt semmi és senki sem adhatja vissza. Sokan például sohasem tudták kiejteni közvetlenül azt a szót, hogy „Édesapám!”. Vigaszul szolgálhat ugyan számukra, hogy ezt a szót a saját gyermekeiktíµl hallhatják. Hallhatják, ahogyan tisztelettel beszélnek a nagyapjukról, arról a nagyapáról, akit sohasem ismerhettek meg, hiszen az íµ apjuk sem ismerhette a saját édesapját vagy édesanyát, illetve közeli hozzátartozóját. De mégis í•k köztünk vannak, lelkünkben tovább élnek és ezt azzal mutatjuk ki, hogy évríµl-évre, amióta csak lehet, kijövünk ide emlékezni!
Kijöttünk ide megemlékezni, mert tudjuk, hogy soknemzetiségű városunk jövíµje csak akkor lehet biztosított, ha ismerjük a múltunkat, ha vállaljuk a múltunkat, ahogyan azt elvesztett polgártársaink is tették akkor vállalva magyarságuk!
Az akkori hatalom – élve az alkalommal – leszámolt még jó néhány más nemzetiségű ellenfelével is. A számos magyar áldozat mellett más nemzetiségű polgártársunkat is gyászolnunk kell. í•rájuk is tisztelettel emlékezünk!
Mi, akik most elhelyezzük virágaink és gyertyát gyújtunk minden áldozat emlékére, emelt fíµvel vállalhatjuk magyarságunk és – nem kérkedve ugyan – de mégis büszkén mondhatjuk: egy többnemzetiségű Szabadka város magyar ajkú polgárai vagyunk akik békében és megértésben szeretnének másokkal itt megmaradni.
