U Baš kući postavljena je još jedna izložba. Tekst Adel Ludaši sa otvaranja izložbe - na oba jezika!
A VAJDSÁGI MAGYAR ÉPíTÉSZEK VÁNDORKIÁLLíTÁSA
Jó estét minden kedves barátunknak, ismeríµsnek, érdeklíµdíµnek!
Azért gyűltünk ma itt össze, mert a vajdasági magyar építészek vándorkiállítása a szabadkai állomásához érkezett!
Ennek a tárlatnak az ötlete tavaly nyáron született meg Kishegyesen, a CAMPUS nevű építésztalálkozó alkalmával, és legfíµképp Horváth László fáradozásai révén. Ezek a tablók már jártak Kanizsán, Zentán és Kishegyesen, de ezután is el fognak még jutni jónéhány vajdasági, síµt, a tervek szerint magyarországi városba is.
Hát ezért “VÁNDOR” ez a kiállítás, de nem utolsósorban talán azért is, mert a 18 résztvevíµ épÍtész közül 8 név mellett magyarországi helységnév is áll. Mindannyian tudjuk hogy sok értékes szakember elvándorolt erríµl a vidékríµl, de ma nem azért vagyunk itt, hogy ezen búslakodjunk, hanem hogy megmutassuk, íµk mégis jelen vannak, nem szakadtak el innen és részt vesznek az itteni kulturális életben is!
A tradicionális vajdasági épÍtészetnek van egy sajátos formanyelve, amelynek értékét a társadalom kezdi egyre inkább felismerni és megíµrizni, ápolni, visszahozni egy pillanatra, eljátszani vele... De nem szabad abba a hibába sem esni, hogy csak a hagyományos és régmúlt idíµk építészetét becsüljük meg! Ahogy Le Corbusier mondta, “A hagyományt elíµre mutató nyíllal kell jelölni, nem pedig a múltba mutatóval.” És ha már az idézeteknél tartunk, hadd említsem meg egyik kedvencemet, Hector Guimard idézetét, aki nagyon egyszerűen megfogalmazza az architektúra lényegét: “Az építészeti stílus ahhoz hogy igaz legyen, annak a földnek a terméke kell hogy legyen, amelyen áll és azé a koré, amely használni fogja!” Persze, a hely és a kor szelleméhez még hozzá kell adni az építész kreativitását, mert anélkül viszont monoton, egyhangú képet alkotnának városaink... Különbözíµségbíµl viszont nincs hiány, már csak ezekre a tablókra tekintve is felfedezhetünk egy nagy tarkaságot, különbözíµ látásmódokat, építészeti nyelvezeteket.
Van itt még egy nagyon lényeges tényezíµ amelyre ma, a Föld Világnapján mindenképpen ki kell térni: ez pedig az építészetnek a fenntartható fejlíµdéshez való hozzájárulása. Amint már említettem, az éghajlat kihat az épÍtett környezetre, és ez vélhetíµleg világos is. De hogyan hat az épÍtett környezet az éghajlatváltozásra? Takarékoskodni kell az energiával és más energiaforrások kihasználásához kell folyamodnunk, mint például tájunkon a napenergia, szélenergia.
Hát akkor, ünnepeljük ma a Földet, de vele együtt az építészetet is!
******
PUTUJUĆA IZLOŽBA MAĐARSKIH ARHITEKATA IZ VOJVODINE
Povod za večerašnje okupljanje i druženje jeste da je Putujuća Izložba Vojvođanskih Mađara stigla do svoje Subotičke stanice.
Ideja ove izložbe se rodila prošlog leta na susretu arhitekata u Malom iđošu zvanom CAMPUS, a glavni organizator cele ove priče je Laslo Horvat. Ovi tabloi su već bili u Kanjiži, Senti, Malom Iđošu, a posle Subotice će se naći u još nekoliko Vojvođanskih i Mađarskih gradova.
Eto, zato se ova izložba zove “putujuća”, mada i zbog toga što, ako izbrojimo, od 18 učesnika ima 8 uz čije ime stoji i naziv grada iz Mađarske. Znamo da je puno kvalitetnih ljudi otišlo sa naših prostora, ali danas nismo tu da bismo zbog toga žalili, već da pokažemo da su oni ipak prisutni, nisu se potpuno odvojili, i učestvuju u ovdašnjem kulturnom životu.
Tradicionalna vojvođanska arhitektura ima svoj prepoznatljiv jezik koji sve više ljudi počinje da ceni, sačuva a možda i povrati... Ali ne smemo upasti ni u tu zamku da samo tradicionalnu arhitekturu cenimo i uvažavamo! Korbizije je rekao: "Tradicija se izrazava strelom koja je usmerena unapred a nikako ka proslosti". I još jedan citat bih spomenula, koji jako jednostavno iskazuje suštinu arhitekture: "Da bi bio istinit, arhitektonski stil mora biti proizvod tla na kome postoji i vremena kome je potreban." (Hector Guimard). Naravno, uz duh vremena i mesta treba dodati i kreativnost arhitekata, jer bez toga bi nam gradovi bili pusti i monotoni.... A raznolikosti ima dovoljno, što se vidi već ako pogledamo ove tabloe, možemo otkriti jedno šarenilo i različite arhitektonske jezike.
Ima tu još jedan bitan momenat, koji danas, na Međunarodnom Danu planete Zemlje sa posebnim naglaskom treba spomenuti, a to je održivi razvoj, i održivo trošenje prirodnih resursa koji se tiču arhitekture. Dakle, iskoristiti snagu sunca, vetra, itd. umesto resursa koji se trenutno koriste.
Slavimo dakle danas našu planetu, ali slavimo i arhitekturu!
