Govor Pasztor Istvana, predsednika SVM-a...
Tisztelt ünneplíµ vajdasági magyar közösség, kedves vendégeink, hölgyeim és uraim!
Ugye kevés olyan felemelíµ érzés van az életben, mint a himnusz hangjaitól áthatva, közösségben, bensíµséges légkörben, meghitt hangulatban ünnepelni. Ünnepelni a Kárpát- medencei magyar államiság megteremtésének több mint ezeregyszáz évét, elmerülni és fürdíµzni régmúlt történelmünk dicsíµ pillanatainak emlékében.
Tesszük ezt itt Palicson és széles rónánk magyarlakta területeinek sokaságában, újra. Több mint tíz éve újra. Hagyományt újra indítva és hagyományt teremtve.
Emelt fíµvel, elszántságtól lobogó tekintettel.
Bizakodva, egymás szemébe nézve.
Bátorítva és bátorítást keresve.
Emlékezünk a múltra, fürkésszük a jövíµt. Lessük, milyen fondorlattal fog bennünket szembesíteni az újabb megpróbáltatásokkal.
Mert azok, ugye tudjuk, vannak és lesznek.
Ah, hol vagy magyarok tündöklíµ csillaga!
Ki voltál valaha országunk istápja!E szavakkal kezdíµdik az a XVI. században, névtelen szerzíµ által megfogalmazott, Szent István királyhoz címzett dal, ének, amelz Kölcsey elíµtt a magyarok himnusza volt.
Tündöklíµ csillagként, ország istápjaként, reménységünkként becézi, nevezi a dal Istvánt.
Istvánt, akinek történelmi érdemeiríµl több könyvtárnyi irodalom szól. Istvánt, az elsíµ magyar keresztény királyt, a szent uralkodót, aki kemény kézzel, kíméletlen elszántsággal kovácsolta egységes nemzetté egymással civakodó, vetélkedíµ törzseinket, egyesítette a Kárpát - medence egészét, megteremtette azokat a politikai kereteket, amelyek csaknem ezer éven át fennálltak Közép-Európa e részén.
Tisztelt ünneplíµ közösség!
A történelem az élet tanítója.
Közösségi ünnep keretein belül, István művére emlékezvén, nem elégedhetünk meg és merülhetünk ki a tények lajstromozásában és dicsíµ királyunk tetteinek és intézményteremtésének méltatásában.
Művével érintkezési pontokat kell keresnünk, a saját boldogulásunkhoz fontos támpontokat kell lelnünk.
Lehetséges ez, van ilyen hasonlóság?
Igen, lehetséges. Igen van.
Markáns, szembetűníµ. Bármennyire is változik az élet, vannak idíµtálló, ismétlíµdíµ helyzetek.
István nagysága nem csak és kizárólagosan az államalapítás és intézményépítés eredményeiben fogalmazható meg.
Még inkább abban a felismerésében, alkalmazkodni kell, változni kell, hogy talpon- és megmaradjanak a magyar nemzetségek a Kárpát medencében, a népvándorlási útvonalak útkeresztezíµdésében.
Mai szóhasználattal élve, István minden cselekedete válasz volt erre az alkalmazkodási és változási kényszerre.
Ugye magunkra ismerünk. Ugye helyzetünkre, sorsunkra ismerünk.
Vajon mi nem ugyanezt tűztük ki célul, amikor azt mondtuk „ A VMSZ a vajdasági magyarság magyarként való ittmaradását, teljes és valós egyenrangúságát szolgálja. Elkötelezetten a nemzeti közösség értékei és érdekei, valamint a nemzeti hovatartozástól független általános emberi, civilizációs, demokratikus és polgári értékek mellett.”
A cél megfogalmazása talán egyszerűnek tűnhet, de a megvalósítása emberpróbáló, lassú, verejtékes.
Mint István válaszadási vállalása is volt.
Mennyit küszködtünk iskoláinkért, művelíµdési intézményeinkért, sajtónkért, nyelvünkért, Nemzeti Tanácsunkért.
Mennyit közösségünk tagjainak fizikai biztonságáért, fizikai megmaradásáért!
És mikor már azt gondoljuk, némely veszélyek, fenyegetések a múlt sűllyeszíµjébe kerültek, hirtelen újra felbukkannak, visszaköszönnek. És amikor erélyesen újra szóvá tesszük íµket, némely, magukat polgárinak becézíµ politikai tényezíµk azt mondják, nem kell nekik nagy jelentíµséget tanúsítani. Majdhogynem szégyenleni kellene magunkat, amiért bátorkodunk szavunkat emelni.
Bátorkodunk és nem szégyenkezünk.
És mennyi feladat vár ránk, hogy helyzetet és kapaszkodót teremtsünk vállalkozóinknak, mezíµgazdasági vállalkozóinknak, munkavállalüinknak, hogy jobb életköríµlményeket teremtsünk falvainkban és városainkban, jobb egésszégügyi ellátást , nagyobb szociális biztonságot vívjunk ki.
De mindezt vállaltuk és vállaljuk. Csak ennek a vállalásnak a milliméterenkénti, állhatatos teljesítése visz bennénket közelebb a megfogalmazott célhoz.
Nem kapjuk senkitíµl ajándékba. Álságos ígéretek ellenére, senki nem csinálja meg helyettünk.
Ki kell vívnunk!
Nekünk!
Ugye tudjuk!
Tisztelt ünneplíµ közösség!
Meg tudunk e bírkózni ezekkel a feladatokkal? Mindazután, amin keresztülmentünk, elszenvedtünk. Lélekszámvesztésben, megtörésben, kiszorításban. Maradt e eríµnk, van e elegendíµ kapacitásunk, tudásunk, rátermettségünk?
Igen meg! Igen van!
Hiszem és vallom, a vajdasági magyar közösség meg tud újulni, eríµre tud kapni, ha István példáját követve meg tudjuk teremteni a nemzeti egységet.
Én hiszek abban, hogy meg tudjuk teremteni.
Mi, a Vajdasági Magyar Szövetség, az egység megteremtésének élenjárói vagyunk és leszünk. Párbeszédre és együttes gondolkodásra, a célkitűzések közös megfogalmazására és azok közös megvalósítására van szükség. Egységes eríµfeszítésre van szükség. Egységre egyházainkkal, a többi magyar párttal, a civil társadalom alkotóinak sokaságával, értelmiségünkkel.
Egységre, nemre, korra, végzettségre, anyagi helyzetre és minden másra való tekintet nélkül.
Mindenki fontos.
Mindenki egyaránt fontos.
Azt szeretném, ha 3oo ooo-en, közösen fogalmaznánk meg céljainkat és együtt tennénk megvalósulásukért. Mindenki a maga területén, képességeinek legjavát adva.
Lehetnek és lesznek közöttünk nézetkülönbségek, de azok nem teremthetnek belíµlünk ellenséget. Le kell számolnunk az elíµzíµ idíµket jellemzíµ egymásnakfordulás önpusztító gyakorlatával.
Át kell tudnunk lépni saját árnyékunkat.
Ez a nemzet érdeke.
Mindannyiunk közös felelíµssége.
Tisztelt ünneplíµ közösség!
Ezeregyszáz évvel ezelíµtt István számára világos volt, szövetségesek nélkül elvesz, sikertelenné, eredménytelenné válik nemzetmentíµ, nemzetfenntartó eríµfeszítése.
Mi is tudjuk, európai, anyaországi és itthoni szövetségesek nélkül alig van esélyünk.
De nekünk csak igaz szövetségesek kellenek. Elvszerűek, fondorlatmentesek, szavahihetíµk, megbízhatók.
Amilyen szövetséges mi is voltunk, vagyunk és leszünk.
Olyan szövetségesek kellenek, akik elfogadnak s tisztelnek bennünket és célkitűzéseinket.
Nem tudunk elfogadni szövetségesként olyanokat, akik felül akarják írni szándékainkat, akik jobban akrják tudni, mi jó nekünk, mit kell akarnunk és tennünk.
Nem kell olyan, aki a szövetségesség leple alatt ránktör, féligazságokkal és megalapozatlan ígérgetésekkel megpróbál szétzilálni, szétverni bennünket.
Felismertük és felismerjük az ordast, még ha liszttel is szórja be magát, báránybíµrt vet a hátára és magyarul szól.
Ilyen szövetséges nem kell.
Legyen kevesebb partnerünk, de megbízható. Igaz.
Tisztelt ünneplíµ közösség, hölgyeim és uraim!
A Szent Istváni életmű létrejöttének sikerességét az új kihívásokra adott, európai léptékű válaszadás, a nemzeti egység megteremtése és a sikeres szövetségességpolitika tette lehetíµvé.
Legyen ma is, magyarok tündöklíµ csillaga, útmutató, eríµt adó példa.
Bízzun.
Magunkba, egymásba.
Cselekedjünk, ki – ki a maga területén. Közösen.
A Szent Istváni példa legyen számunkra megismételhetíµ.
Megismételendíµ.
