Petak 25. jun 2004. Ulica, Žarka Zrenjanina br. 5. Autor slika: HORVAT UZON EVA - Ko haljinu čiju, meku i u svili nosili smo prošlost kao sreću sviju prošli su aprili i suze se liju što mi nismo ono što smo nekad bili. Poetika, ples i muzika odraz su odnosa svakog pojedinca prema SVILI. U polutami se vrlo lako mogu izgubiti brige, tuge i svakodnevica, a pod igrom svetlosti pokret otkriva strukturu svile, njene istovremene jednostavnosti i složenosti, lakoće i težine, lepote i bezobličja. Ali se vođena veštom rukom majstora ta jednostavna bela nit pretvori u svoju punu lepotu ... i eto ti čarolije.
A SELYEM VARĆZSA Péntek 2004. június 25. Művésznő: HORVĆT UZON ÉVA Helyszín: Žarko Zrenjanin utca 5. szám - A hajad olyan fekete a ruhád oly fehér. Az ifjúság ígérete az élettel felér. Szent Iván éjszakája. Ilyenkor történnek a csodák. Mi megajándékozuk olyan csodával, amly a zene lágy dallamaiból, kecses mozdulatokból és költői sóhajokból fonódik. S hogy a szépség még fokozható legyen, varázslatos kelmék kelnek életre.Olyan selyem-képek, melyek az alkotó legbensőbb énjét tükrözik. A selyem lágy, suhanó, lengő, omló, hűvös, kecses és nemes. Olyan, mint a szeretet, a szerelem. Program:
Uvodna reč: Lorinc Žuža i Predrag Opalić, kroz ples vodili članovi Osnovne baletske škole «Raičević»: Bardak Karmen (Brams: «Mađarska igra»), Arc Anet («Nokturno»), Batić Sonja (Glazunov: «Rajmonda»), Vekić Sonja (Loren Mekenit: «Tango to evora») i Raičević Natalija (Žilber Beko: «Natali»), muzikom veče upotpunili: Gondi Suzana i Ivan Čkonjević na gitari, kao i Tamara i Tatjana Štricki na flauti. Stihove kazivali: Čomor Magdolna i Predrag Opalić. Slikarsku postavku radova na svili, rečju otvorila: Vekonj Otvanji Iren.
